Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1911

302

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1911

Kolozsvár, okt. 9.

Reggel 8-kor a társaság egy része Gyalárra rándult ki, mi, a kisebbség, nemsokára hazaindultunk. Csánki Piskinél azzal vált el tőlem, hogy „gondolni fogok rád”; de hogy mit gondol, arról az egész idő alatt egy szót sem ejtettünk. Este 1⁄2 6-kor itthon voltam a család örömére, mert csak tíz órára vártak.

okt. 10.

Üdvözöltem kéziratban a besztercei szász gimnáziumot, mely új palotájának fölavatására engemet is meghítt. Mosdóssy, az Eötvös-alap igazgatótanácsának elnöke, „szeretettel” szólít fel, hogy már mégiscsak maradjak meg az igazgatótanácsban és a tanítók házai felügyelőbizottságában. Hát – megmaradok.

okt. 13.

12-én Sanyi 9 esztendős. – A hivatalos lap mai száma közli, hogy őfelsége okt. 4-én, tehát névnapi ajándékul, 55 budapesti, 26 kolozsvári egyetemi és 20 műegyetemi, summa summarum 101 egyet. tanárt előléptetett a V. fizetési osztályba. Köztük vagyok, vagyis „méltóságos úr” lettem én is. A Kölcsey Egyesület szintén ma küldte meg aradi kézirataim vételárának első felét, az 1000 koronát.

okt. 14.

Dr. Gálos Rezső a temesvári Tanári Kör szabad líceumában tartandó négy előadásra hí meg. Vállalkozom. (A történelmi érzékről tartandó felolvasásokkal.)

okt. 15.

Majláth püspököt vezetésem alatt egy küldöttség hítta meg egyházközségünk rendk. közgyűlésére, melyen Váradi Albert jegyzőnket a Pro ecclesia et pontifice és Kántor sekrestyést a Bene merenti pápai érdemrendekkel ékesítette föl. Engem meghítt a gyulafehérvári szüretekre, de nem mehetek.

okt. 16.

Sanyi unokám hegedülni kezd tanulni Nagy József unit. tanítótól.

okt. 17.

Érkezett szállóvendégül Ferenczy István özvegye Székesfehérvárról, sok hírrel Pista bátyámnak elég szerencsétlen családjáról. – Ma kezdték kertünkben (melyet négy szucsági munkás hetek óta rigolíroz) a faültetést, Enyedről, Fischer telepéről vett fákkal.

okt. 18.

Jelen voltunk Móricz Idusnak, lányom tanulótársának és barátnéjának Ludmann Emil tüzérfőhadnaggyal kötött házasságán, amelyet a Mátyás téri templomban – unokáimmal együtt – igen nagy közönség nézett végig. Összebarátkoztunk az örömapával, Ludmann Gyula nyug. altábornaggyal és feleségével, kik a New Yorkban nagy pezsgős ebédet adtak, s még vacsorára is el kellett mennünk a fiatal pár lakására. Adjon Isten nekik teljes boldogságot!

okt. 19.

Ludmann altábornagy, neje és fiuk, Gábor, aki ludoviceista, de. meglátogattak és elbúcsúztak tőlünk. Az altábornagyot tegnap láttam először, mindjárt tegeződtünk, s ma már a kedves családtól, mint régi jó ismerőstől búcsúztunk. Meglátogatott Rákos István fővárosi igazgató-tanító is, az Eötvös-alap alelnöke; kapacitált, hogy maradjak meg az igazgatótanácsban, amit lemondott társaimmal: Váró Béni tanfelügyelővel és Sólyom János polg. isk. tanárral való előleges megbeszéléseinkhez képest meg is ígértem. Tehát szent a béke.