Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1911
276 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1911 az élükön, a személyi támadásoktól elkedvetlenedve, végleg beadta lemondását. Lemondottak a két felügyelőbizottság tagja[i] közül nyolcan: Tóth József királyi tanácsos, nyugalmazott tanfelügyelő és Pallós Albert állami polgári iskolai igazgató, elnökök, Elek Gyula állami iskolai igazgató, Márki Sándor dr. egyetemi tanár, Moussong Géza szakfelügyelő, Sólyom János polgári iskolai igazgató, Schön József igazgató és Váró Béni kir. tanfelügyelő, bizottsági tagok. A három számvizsgáló közül ketten: Magdics Károly árvaházi igazgató és Volenszky Gyula polgári iskolai igazgató, továbbá Rácz József ellenőr. Az ötven választmányi tag közül harmincegyen mondtak le. Ezekkel a lemondásokkal a 710 000 korona vagyonnal és két főiskolai internátussal (Budapesten és Kolozsvárt) rendelkező nagy egyesület működése meg van akasztva és előreláthatólag el fog következni a főfelügyeleti jogot gyakorló vallás- és közoktatásügyi miniszter közbelépése.” 9 febr. 16. Feleségem neve napján egész nap sok vendégünk volt; feleségem 22 cserép virágot kapott. febr. 17. Lánczy Gyuláné megköszönte az uráról az egyetemen tartott „gyönyörű” emlékbeszédet s hallgatóim hálás megemlékezését. febr. 18. Huszonharmad magammal háziorvosomnál, dr. Török Imrénél vacsoráltam. Tegeződni kezdtem Kozma Ferenc akadémikussal. febr. 19. Az Erd. Irod. Társaságban felolvasást tartottam Thaly Kálmán elkobzott verseiről.10 Este a társaság tagjai harmincan összejöttek a New Yorkban vacsorára abból az alkalomból, hogy két könyvem megjelent. Csengeri alelnök üdvözlő szavaira én azonnal feleltem, de még azután is többen felköszöntöttek; így Gyalui Farkas, Pákey Lajos, Nemes Endre, gr. Bethlen Bálint. Tegeződni kezdtem Gyalui Farkassal, Pallós Alberttel (kivel együtt írt történetem II. füzetéből 2. kiadást éppen ma jelzett kiadónk), Csulak Lajossal (ki társaságunkban ma foglalt széket) és Felszeghy Dezsővel, akivel a Pukk ám Pukk óta folytonosan évelődünk. 11 febr. 21. Rákóczi kibujdosásának éppen kétszázadik évfordulóján Magasházy László hadnagy Schlosshofból terjedelmes és becses levélben arról értesít, hogy megírni készül a lengyelországi emigráció történetét. Adja Isten, hogy meg is írhassa. – Márki Olga (Verner Kálmánné) unokahúgom 18-án este jött hozzánk, s tegnap délben ment haza 9 Naplóba ragasztott, forrás megjelölése nélküli újságcikk. Az Eötvös-alap országos tanítói segítőegyesületben [...]. Magyarország , 18. évf. 1911. febr. 17. 41. sz. 11. p. 10 Az E. I. T. felolvasó ülése. Erdélyi Lapok , 4. évf. 1911. márc. 1. 5. sz. 145–146. p. 11 A „Pukk ám pukk” egy nevezetes kolozsvári fűzfapoéta – polgári foglalkozása szerint városi tanácsos –, Nagy Mór elhíresült versének versszakonként visszatérő záró sora. A verset egy pályázat tette ismertté: Kolozsvár város 1899-ben a millennium idején létesített irodalmi alapjából 1000 koronás díjat tűzött ki az elmúlt négy évben megjelent legjobb kolozsvári verses könyv szerzője számára. A bennfentesek a pályázat lezárulása előtt tudni vélték, hogy a győztes személye eleve eldöntött tény, pedig neves bírálóbizottság döntött, Ferenczi Zoltánnak, a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatójának vezetésével. Mindössze hárman pályáztak, Felszeghy Dezső, Gyalui Farkas és Nagy Mór közül az utóbbi kapta a díjat. A sértett Felszeghy gondoskodott arról, hogy a sajtó érdeklődését amúgy is kiváltó ügy nagy nyilvánosságot kapjon. Különösen a kellemes esti otthoni időtöltést dicsérő Neglizsé című vers szeren csétlen refrénje lett sok csipkelődés tárgya, a verset hosszú ideig emlegették. A szerző, Nagy Mór személye a nevezetes verssor idézésével később is felbukkan Márki naplójában.
