Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1910
237 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1910 márc. 17. Meglátogattam kiadóimat (Franklin, Athenaeum, Singer és Wolfner). Ebéden Spitkó sógornál, aki mondta, hogy felesége, Lujza tegnap este hét órakor levelet kapott, hogy Dedinszky Mari nénénk Horpácson (Nógrád vm.) márc. 15-én este 6 órakor szép csendesen, halálküzdelem nélkül egyetlenegy napi fekvés után elhunyt. Hetvenhét éves volt már; szegény, havi 20 kor. kegydíjból élt, mert vagyonkája már elfogyott; mi rokonai is segítettük eggyel-mással, de csak válogatott ürügyek alatt, mert nagyon büszke volt. Háza táját mindvégig szép rendben tartotta. Minket nagyon szeretett, s mi is igazán szerettük őt. Temetése, mint egy órakor tudtam meg, ma du. 3-kor volt, s így semmiképpen sem mehetvén el, a Rókus-kápolnában gondoltam rá a temetés órájában. Nyugodjék békében! Délután 5-kor a Történ. Társ. igen népes közgyűlésén bejelentettem, hogy az 1905. febr. 3-[án] rám bízott feladatot elvégeztem, Rákóczi életrajzát megírtam. A bejelentést és a már megjelent II. kötetet igen szívesen fogadták! Mutatóban felolvastam a III. kötetből a Rákóczi politikai végrendelete c. fejezetet. 7 Utána sörözés a Pilseniben, hová az öreg Palkovics alt[á]b[or]nagy is eljött tanítványaim: Domanovszky, Gombos, Pozsgay, Pethő s mások kíséretében. A vadászkürti vacsorán Berzeviczy akad. és gr. Teleki Géza társelnökkel szemben adtak helyet; Palkoviccsal együtt 21-en voltunk. Gratuláltak II. kötetemhez, Borovszky fel is köszöntött „kettős ünnepemen” – névnapom is lévén, s én a fiatalokat köszöntöttem fel. Velök s Palkoviccsal, Borovszkyval együtt elmentem még a Városi Kávéházba és így csak éjfél után kerültem ágyba. A választmányba ezúttal tanítványom, Gombos is bekerült. Békefi érdeklődött tegnapi bizottsági jelölésünk iránt. (I. helyen Komáromy Bandi, II. Domanovszky, III. Tóth-Szabó Pál és Erdélyi László, az utóbbit csak úgy, hogy, ha legalább ide be nem veszik, különvéleményt adok be II. helyen való jelöltetésére.) Kolozsvár, márc. 18. Lujza részletesen elbeszélte, mint szemtanú, milyen szép és megható volt Mari nénénk horpácsi temetése. Végső akarata szerint mint lányt temették, fehérbe öltözött koszorús lányokkal, s a szegény horpácsiak, akikkel annyit zsörtölődött, bizony megsiratták „az utolsó úri népet”. (Mikszáth csak 2–3 hetet tölt ott hetenkint [sic!]; a régi úri családokból most már senki sincs ottan.) – Nyugodjék békében! – Délután a gyorsvonattal Óváry Elemér városi főügyészünk társaságában hazajöttem. Feleségem (kit Lujza tudósításával aggodalmaitól megszabadítottam) mondja, hogy nevem napján ma sok vendégünk volt; pl. Kenessey püspök, sőt Szádeczkyné komámasszony is keresztlányunkkal, Margittal. Az exlex tehát egyelőre véget ért. Sok virágot kaptam, Sanyika pedig Lujza nénitől (keresztanyjától) egy értékes gyermek íróasztalt kapott. márc. 19. Jozefa napján valami hetvened magunkkal Szentkirályiné komámasszonynál vacsoráltunk. Én 1⁄2 3-kor (éjfél után, persze már 20-án) elszöktem, de feleségem, Marci és Fréd reggel 1⁄2 8-ig maradtak. márc. 20. Az Erdélyi Múzeum 52. ülésén Schilling helyett, kinek – indítványomra – köszönetet szavaztak, Szádeczky Gyula lett a főtitkár. – Lattyák Sándor főerdész jött jelenteni, hogy du. beválasztottak a hivatalnokok egyesülete városi választmányába (pedig 7 Rákóczi politikai végrendelete. Századok , 45. évf. 1911. 1. sz. 1–9. p.
