Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1909
224 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1909 szept. 15. Singerék írják, hogy a Márki–Pallós-féle Történelem tudtukkal 63, de bizonyára vagy 70 polg. leányiskolába van bevezetve, s az első kiadás már most, az első hónapban fogytán levén, kettős kiadásban akarják újra nyomatni, de az új kiadás jelzése nélkül. Ez tehát kassza-darab. Hivatkoznak is 25 éves baráti összeköttetésünkre, ami csakugyan nem frázis. szept. 16. Megköszöntem De Gerando Antoninának azt a figyelmét, hogy a felső leányiskola most megnyíló (továbbképző) VII. osztályában rám akarta bízni a történelem „magasabb fokon” való tanítását, de, természetesen, nem vállalkozhattam. – Sanyit kivittem a kertbe; kérdezem hazajövet, játszott-e kistestvéreivel? – „Nemigen akartak – felelt –, azt mondták, hogy én már unitárius vagyok.” (Ti., hogy az unitáriusokhoz jár iskolába.) szept. 17. Első kari ülésünkön – négyen jelentünk meg. Mennyi kötelességtudás! szept. 18. Temesvárott meghalt szegény özvegy Krcsmarik Antalné, 79 esztendős korában. Egy negyedszázad óta ismertük. Ny. b.! szept. 19. Egyetemünk megnyitó ünnepén Jancsó György tartotta a beszámoló, Udránszky László a beköszöntő beszédet (Az élet határai ). Az ifjúsághoz intézett intelme nagyon tetszett.34 – Schneller a minisztérium nevében megkérdezett, elfogadnám-e a kolozsvá ri Orsz. Középisk. Tanárképző Intézet igazgatóságát, mellyel 1000 kor. tiszteletdíj jár. Megmondtam, hogy én adminisztrációval nem bajlódom, s nem fogadom el. Csengerit azonban nem akarják, s így alkalmasint Schnellert bízzák meg a vezetéssel. szept. 20. Berkeszi István temesvári tanár is jelenti, hogy pályázni fog a művelődéstört. tanítószékre. Megkezdtem egyet. előadásaimat (a XIX. század történetéből). szept. 24. Este a Kaszinóban megjelentem az áll. tisztviselők III. országos kongresszusának előértekezletén, hol az elnökök és az osztályelnökök sorába engem is jelöltek. Részt vettem az ismerkedő estélyen is, hol fölfedeztük egymást Földes János lippai 34 Jancsó György: Rectori beszámoló beszéd. In: Beszédek, a melyek a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1909/10. tanévi rectora és tanácsának beiktatása és a tanév megnyitása alkalmával 1909. évi szeptember hó 19.-én tartattak. Kolozsvár, 1909. 3–20. p. (Acta Universitatis Litterarum Regiae Hungaricae Francisco-Josephinae Kolozsváriensis anni MCMIX–X.; Fasc. I. I–II.) és Udránszky László: Az élet határai. Uo. 190–221. p. A hivatalba lépő rektor, Udránszky László az élettan professzora volt, szakmai előadását a következő gondolatokkal zárta: „Ha pedig hazánknak egész ifjúsága, a szakképzettségnek és az általános műveltségnek megszerzésén, a lelkiismeretes munkába való komoly elmélyedésen felül, a szórakozásnak, az üdülésnek óráiban, a szépnek országába is fel tud emelkedni, ha kötelességét mindenütt igaz lelkesedéssel és kitartással, és környezetét őszintén megbecsülve teljesíti, joggal remélhetjük, hogy ez az ifjúság boldogabb jövőnek néz elébe, és hogy elérhető lesz az, amit a hangzatos szó és az ékesszólás egymagában még nem tud megteremteni, – joggal hihetjük, hogy el fog következni hazánk önállósága. Legyen tehát erős a bizodalmunk, hogy nemzetünk elnyerheti azt, amire az egyes ember hiába törekszik, legyen erős a hitünk, hogy nemzetünk megérheti élete határának meghosszabbítását!”
