Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1909
221 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1909 mak történetére értékes adatokat tartalmaznak. E levéltár Mátyás idejéből való királyi okmányaiból derítették ki, hogy Mátyás udvari kancelláriájának tollnoka 1469 körül Justh Mátyás volt, mert az oklevelek regisztratúrával vannak ellátva, melyek arról is tanúskodnak, hogy ezek a királyi írások idők folytán elkallódott külön királyi könyvekbe jegyeztettek be. A rózsahegyi okmányokat Rózsahegy városa külön okmánytárban fogja kiadni. A liptószentmiklósi bizottság a vármegye levéltárát vizsgálta át. Az 1517. évtől kezdődő jegyzőkönyvek valóságos tárháza a különféle adatoknak. Becsesek a 29. osztályba csoportosított 53 kötetre terjedő törvénykezési iratok. A családi levéltárak között az előadó a szentmiklósi és az óvári Pongrácz család gyűjteményét említette elsősorban, azonkívül Bobróc községét. Nagyon értékes tartalmú rendezett levéltára van a bodafalvi és kispalugyai Palugyay családnak, 29 darab középkori, 150 darab XVI–XVII. századbeli, 500 darab XVIII. századbeli okmányt bír. A levéltár genealógiai tekintetben is nagyon becses. A németlipcsei bizottság munkáját Lukinich Imre foglalta össze jelentésében. 30 Liptó megye ezen első városa 1343-ban folyamodott az esztergomi érsekhez önálló plébánia ügyében. Érdekes Rudolf prágai levele, melyben a városnak címert adományoz. Jogtörténeti, bányatörténeti és kereskedelmi történeti vonatkozásaiban a levéltár nagyon gazdag. Nagyon érdekes Gundelfinger Dániel hatalmaskodásainak története Zsigmond korából. A németlipcsei bizottság Szielnicen talált 13 darab középkori okmányt, melyek közül az egyik 1294-ben kelt és a város határairól szól. A szláv bizottság előadója, Ernyey József dr. múzeumi őr sajnálattal jelenti, hogy régi tót okmányokat egyáltalán nem találtak. Említésre érdemes csupán a Madocsányi-féle birtokper tót feljegyzései, melyek a szlavisztikára becsesek. Rózsahegyen talált a bizottság a tatárdúlásra, Bocskaira, Szrkavkára vonatkozó tót írásokat. A Pongráczék levelesládájában gazdaságtörténeti beccsel bíró tót feljegyzéseket, melyek azonban latin nyelven folytatódnak. Szielnicen a Mattyasovszky Tholt család írásai között találni itt-ott tót írást, gyászbeszédet, kántorverset és funebralét. Hasonlóképpen kis eredményt mutat a könyvtár-bizottság jelentése, melyben Géresy Kálmán előadta, hogy a vármegye levéltárában könyv nincsen, hanem Tholt József László levéltárnok értékes régi könyv vizsgálatára szorítkozott csak a bizottság. Megnézték azonkívül az ev. egyház Tranoscius könyvtárt, melyben könyvészeti és egyháztörténeti értékben becses tót, német és latin nyomtatott és kézirati könyvek vannak. Ritka régi könyveket talált a bizottság Kisbobróc katolikus plébániáján, melyek között kitűnik a Heckelt István budai nyomdájában 1512-ben készült Missale31 Romanum. Az előadó nagyon érdekes befejezéssel végezte jelentését. Felhívta a közönséget a könyv- és okmánytiszteletre. Legyen a könyv és okmány – nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül – az, ami háborúban a piros és fehér kereszt, ezekre lőni nem szabad, ezeket kímélni és védeni kell.” 32 A keresk. kaszinóban adott fényes ebéden a polgármester és Lehoczky Tivadar közt ültem. Lehoczky hetven esztendővel ezelőtt itt járt iskolába, meg is mutatta, hová, s ezért felköszöntötték, ünnepelték. Én a kerület orsz. képviselőjét, Beniczky Ödönt köszöntöttem föl, mert – ösmeretlenül is – rám bízták. Ebéden ott voltak Rózsahegy 30 Lukinich Imre: A németlipcsei bizottság jelentése. Századok, 43. évf. 1909. 10. sz. 918–928. p. 31 A cikkben „Missalia” alak szerepel. Márki javítása. 32 Naplóba ragasztott újságcikk részlet. A Történelmi Társulat vándorgyűlése. Budapesti Hirlap, 29. évf. 1909. szept. 3. 208. sz. 10. p.
