Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1909

212

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1909

máj. 29.

Mint idáig minden évben, részt vettem az egyetem évzáró ünnepén. Kolosváry Sándor szép visszaemlékezés kíséretében búcsúzott el az egyetemtől, melynek alapításától fogva tagja, egyszer rektora, több ízben dékánja volt, s most is az.19

Nagyjóaka

ratú, szerény tudós, aki mindig jóindulattal volt irányomban. Jó erőben él s éltesse is az Isten. Nagy megnyugvására szolgálhat, hogy fia, Bálint szintén egyet. rendes tanár. Este elég puskaporos ülésünk volt a városi iskolaszékben; alig hittem, hogy (Széchy Ákos polg. isk. igazgatóval szemben) a szelíd Schneller ilyen vehemens tudjon lenni.

máj. 30.

Pünkösd első napján a kertben sok vendégünk volt; pl. három kitűnő piarista volt hallgatóm, mind doktorok: Pozsgay Rudolf, Bíró Vencel, Patay József.

máj. 31.

Ünnep másodnapján a kettős famíliával Szentkirályiéknál voltunk; estére is ott kellett volna maradnunk, de fölcsaltam őket a kertbe.

jún. 2.

Kaptam iványosi Knoblauch Antal tüzérszázados gyászjelentését. Még 27-én hunyt el, de csak ma temetik Aradon. Negyven éves volt, Szentes Boriska révén rokonunk. Derék, jó ember volt, de ivott, s tavaly 3000 korona erejéig váltót íratott alá velem. Pontosan kiegyenlítette.20

Három kedves gyermeke maradt. Ny. b. ! – 5-én jött Lujza.

jún. 6.

Beöthy Zsolt nagyon ajánlja Csengerinek, hogy híjjuk meg Takáts Sándort, mert másképp nem jön a művelődéstört. tanszékre; Thallóczy engem is megfenyegetett, hogy az nem olyan ember, aki szaladgáljon a katedra után. De most Takáts maga írja nekem, hogy pályázni fog. Kétségkívül sikerrel.

jún. 7.

A Kalazantinumban megkezdtük az ez évi kuglizásokat és szokás szerint lev. lapon üdvözöltük egykori legbuzgóbb társunkat, a most Bp.-en lakó Palkovics altábornagyot.

jún. 8.

Medárd esővel köszöntött be.

jún. 10.

Úrnapján meglátogatott bennünket – Lujza sógorasszony tiszteletére – Burány Gergely csornai prépost, Nemes kegyesr. igazgatóval. Mikor a prépost a gyerekekkel parolázott, Sanyit megkérdezte: „Szeretnél pap bácsi lenni?” – „Nem, én kocsis leszek.” Lacitól kérdezte: „Szeretnél ilyen aranykeresztet?” – „Majd, ha katonaruhám lesz.” – felelte a kislegény. „Mi azst?” – kérdi Ivi a lelógó keresztre. – „A Jézuska – mondtam –, csókold meg.” Megcsókolta s nem volt véleménye. Még csakugyan plébános lesz az öregből.

19 Kolosváry Sándor: Visszaemlékezések. In: Beszédek, a melyek a Kolozsvári M. K. Ferencz József Tudományegyetem alapítása XXXVII. évfordulójának ünnepen 1909. május hó 29.-én tartattak [...]. Ko

lozsvár, 1909. 7–34. p. (Acta Universitatis Litterarum Regiae Hungaricae Francisco-Josephinae Kolozsváriensis anni MCMVIII–IX. ; Fasc. II.)

20 L.: 1907. szept. 28-i és 1907. nov. 4-i naplóbejegyzés.