Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1906

115 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1906 Az öreg, kit annyi baj ért tavaly, elmondta, hogy Budapestre a múltkor valóban azért hívatták, mert a kúriában alakítandó ún. tízek tanácsának tagjává, s mikor ezt nem vállalta, M[aros]vásárhely és Maros-Torda királyi biztosává akarták tenni. De egye­nesen megmondta Kristóffynak, a belügyi ágensnek, hogy ő idáig közbecsülésben élt M[aros]vásárhelyen, s nem akarja, hogy miatta még unokáit is hazaárulóknak tartsák. Felsült tehát vele Kristóffy, aki azt hitte, hogy anyagi zavarai miatt effélére vállalko­zik. Én vagyok az első, akinek ezt elmondta, mert saját maga előtt is restelli a kettős becstelen ajánlatot. – Még örülnie kell, hogy ezek után nem nyugalmazták. – Este 1⁄2 7-kor kereszteltük meg Kozma Imre és Czigler Cècile leánykáját, Sárikát, ki 1905. nov. 9-[én] született. Feleségemmel mi vagyunk a keresztszülék. Tóthfalusi József ref. lel­kész meghatóan szép imát és beszédet mondott. Vele a vacsorán a rokonokkal és Deák Lajosékkal együtt 14-en voltunk, dikciózgattunk és egészen éjfélig maradtunk együtt. M[aros]vásárhely, febr. 26. Meglátogattam a ref. kollégiumban dr. Dékáni Kálmán és Orbán Elek tanáro­kat (volt tanítványaimat), s összegyűlvén az egész tanári kar, nemcsak kedélyesen, de talán hasznosan is beszélgettünk, mert az új kollégium építésére tett megjegyzéseimet szívesen fogadták. Dékánival és Polgár József kat. gimn. tanárral alaposan megnéztük a kat. státus új szép gimnáziumát, de Rettegi Géza igazgatót nem háborgattam, náluk nem lévén tanítás. Feleségemmel és Kozmáékkal látogatást tettünk Kozma Imrééknél, Deák Lajos tanfelügyelőéknél, özv. Czigler Emilnénél és Csontos Olivéréknél. Petelei Pistához nem mentem el, mert ő sem jött el hozzám Kolozsvárt. – Vacsorán Deák Lajoséknál voltunk. Kolozsvár, febr. 27. Kozma Gyulával a szép, tavaszias időben kisétáltam a székely vértanúknak (az 1854-[ben] kivégzett Gálffynak, Horváthnak és Töröknek) emlékoszlopához. Azután vendégeink érkeztek. – Délben Kozmáék is kikísértek a vasúthoz, összecsókolóztunk, s kedves két nap emlékével hazazónáztunk. febr. 28. Szabó Dénes rektor a napokban fenn járt Lukács és Fejérváry minisztereknél; felvilágosította őket, hogy az egyetemen nincs ribillió, azok is megnyugtatták, hogy a kormánybiztos csak a minisztertanács határozatára zárhatná be az egyetemet; meg­mondta, hogy neki nem kell a biztos látogatása szuronyos rendőrökkel, s Fejérváry nem akarta hinni, hogy ez az őrült csakugyan így ment az igazságügyi palotába. Visz ­szatérve értekezett a kormánybiztossal és csillapító felhívást intézett az ifjúsághoz, hogy alkalmat se szolgáltasson az egyetem bezárására. – Az Erdélyi Múzeum történ. szak­osztálya az új szervezet szerint ma tartotta első felolvasó ülését; Erdélyi Pál egy isme­retlen lírikust mutatott be Barakonyi személyében a XVII. századból, Deák Albert pedig Conchával polemizált, jogi intézmény-e a parlament? márc. 1. Denique, ahogy születésnapjára három esztendeje írtam: „Negyvennyolcas lett János, a vén pecsovics”. Tegnap Békés vármegye közgyűlésén 140 bizotts. tag nevében János öcsém adta be, s a közgyűlés egyhangúlag elfogadta azt az indítványt, hogy a vármegye a belügyminiszter megsemmisítő rendeletét irattárba teszi, a kényszer hatása alatt az önként befizetett adókat beszolgáltatja, de a közönséget figyelmezteti, hogy a törvényhozás intézkedéséig adót ne fizessen és fiait katonának ne adja. – Csanádban

Next

/
Thumbnails
Contents