Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1894

Márki Sándor naplói II. 1894

61

és Tónival együtt a cisztercitáknál voltunk, az öreg Pallér s a többiek társaságában. Géza este elutazott.

márc. 27.

41. születésnapomon visszajöttem a fővárosba, családommal együtt. Egész fekete város ez most már. Az utcai zavargások szombat óta, mikor köztudomásra jutott a Kossuth fiúk kérelme, nem ismétlődtek, s a gyász mind méltóbb alakban nyilvánul. De. meglátogattam Homolka bácsit, ki annyira mégis vitte már a magyar kartográfiát, hogy 1000 frt-ot kaphat egy térképe második kiadásáért. Du. Kogutowicz mutogatta meg a Hölzl-féle geogr. intézet új berendezését. Panaszkodik a kormányra, hogy monopolizálja térképeik elárusítását, s a szerződés felbontásával fenyegetőzik. A Hunyadiak korának falitérképét mégiscsak nekem kellene elkészítnem. A Pallas is megmutatta azt a 4 tört. térképet, amit Európáról készítettem; furcsa, hogy akkor, amikor már javítni már nem lehet rajtuk. Fölkerestem Szinnyeit is, ki most teljes erővel dolgozik tájszótárán.

márc. 28.

Ma kellett volna hazamennem Kolozsvárra; a Kossuth-gyászünnepek miatt azonban családommal együtt maradtam. Meglátogattam a VII. kér. gimnáziumot s a Zirzen-intézetet; mindkét helyütt igen szívesen fogadtak; Köpesdy panaszkodott, mi minden történt vele azóta s hogy simábban mehetett volna a dolog, ha pl. én is ott vagyok. Részt vettem az Akadémiának a Kossuth-gyász ügyében tartott elég siralmas és méltatlan gyűlésén; utána Szinnyeivel és Pecz Vilmossal (kinek egyetlen kislánya most halt meg) beszélgettünk.

márc. 29.

Az Orsz. Levéltárban Tagányi beszélt a Mezőgazd. tört. Szemle jövőjéről; Komáromy Bandinak megígértem, hogy elsősorban reá, másodsorban Szendreire szavazok az Akadémiában. - Du. családostul megnéztük a lappokat az állatkertben.

márc. 30.

Du. % 4-kor a Ny-i pályaudvarban szemeim előtt emelték le Kossuth koporsóját a vasúti kocsiból. Megható volt a tömeg felsóhajtása: Szegény öreg, mégiscsak itthon van valahára!... A nagy tolongás miatt már nem kísértem el a múzeumban felállított ravatalhoz, s oda még éjfél felé is hiában akartam bejutni családommal. Kisebb-e azzal kegyeletem, hogy nem borulhattam le koporsójánál?

márc. 31.

De. Szádeczkyvel találkoztam s a délelőttet vele, a délutánt más ösmerőseimmel töltöttem. A város már hemzseg az idegenektől s mindenkit mély gyász tölt el. Valóban, történeti napok ezek. Magam s a néném részére 1-1 Kossuth-szobrocskát vettem. - Ebéden Emmáéknál.

ápr. 1.

Az Akadémia küldöttségével már r. 9-kor elfoglaltam helyemet a múzeum lépcsőcsarnokában. 10-kor kezdődött Kossuth temetése, % 11-kor indult meg a menet, melyben félmillió szív szorult össze s 'A 3-kor fedték be a legigazibb magyar sírját. Ki törölhetné ki szíveinkből ezeknek a szomorú s mégis lélekemelő óráknak emlékét? Azok sem felejthetik e napot, kik talán kevésbé érzelmesek, mint magam vagyok. Legyen örökké hathatós a dicsőültnek szent emlékezete! - Feleségem és leányom Simonék lakásáról nézték végig a nemzet V32-e szeretetének s odaadásának ezt a megnyilatkozását. Barátainkkal a Koronában még egyszer találkozva, s elbú