Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1893
44 Márki Sándor naplói II. 1893 hogy Brandt mellé konzultálni Kovács Józsefet is lehozatja Budapestről. - Az Arad megyei községi és közjegyzők egyletétől hivatalosan csak ma kaptam azt a felszólítást, hogy a megyei helynevek megváltoztatása tárgyában javaslatot tegyek. Kellett is; mert a Kabdebo Kálmán világosi főszolgabírától ajánlott magyar nevek helytelenek s nincs történelmi alapjuk. szept. 14. Mariska húgom elküldte fiának, Janikának, keresztfiamnak arcképét. Pompás kis kövér gyerek. szept. 15. Csontosi tanfelügyelőségi38a tollnok lett; a Könyvszemle szerkesztését Schönherr veszi át. - Szádeczky szerént Csánki is reflektál Salamon tanszékére. Minket majd csak helyben üt agyon valami oláh. szept. 17. A fiatal Kuncz Elek, 21 évvel már végzett jogász és joggyakornok a VI. kér. járásbíróságnál, atyja távirata szerént Budapesten ma reggel meghalt agyhártyalobban s holnap temetik. Igazán kedves, szeretetre méltó, szorgalmas fiú volt, kinek elhunytát mélyen sajnálom; atyja, midőn tegnapelőtt az első táviratot kapta veszélyes helyzetéről, fájdalmában összerogyott, s a 9 gyerek reáborulva zokogott... Míg Kuncz hazajön, délelőtt, délután ellátogatunk a családjához. Szegény jó fiú, nyugodjék békében! Szept. 19-[én] volt a rekviem, melyen mi is megjelentünk. szept. 23. Szádeczkyék holnap még elmennek két hétre haza; ebből az alkalomból Moldovánékkal, Finályékkal s Törökékkel együtt vacsoráltunk a Központiban. szept. 24. Délben vendégem volt Czigler Náci, a felsőbb leányisk. és leányom új tanára. szept. 25. Marci ma kornyadozott; Török kétszer is meglátogatta. Egy kis gyomorrontás volt az egész. szept. 26. Befalaztattam azt az üveges ajtót, mely lakásomat a Zsakó táblabíróétól elválasztotta. Kamaránk persze ezzel se’ lett. Zsakóékkal különben jó barátságban vagyunk, annyira, hogy még a most elfalazott szoba minket illető felét se követeljük kamarának. 7 gyerek van náluk, s jobb lakást ők sem igen kapnak, ámbár az övék sem felel meg. szept. 30. Reggel élettelenül találtuk a kis kanári Pubit (Pubicsek Vencelt), „akit” Mariskától 1889-ben nevem napjára kaptam s aki engem annyiszor földerített lágy énekével, zsörtölődésével. 4 Vá évig volt nálunk s mióta - pár hete - másik kanárit hoztunk a házhoz, evésbe ölte búbánatát, s úgy látszik, a jó élet ártott meg neki. Mariska ma sokszor megsiratta s azután eltemette a kertbe, egy kis skatulyában. Délután azután megvigasztalódtunk, mert a másik kis kanári a Mariska zongorája 38a főigazg.
