Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1902

382

Márki Sándor naplói II. 1902

tavasszal újra eljön; villásreggeli után, melyen Téglásék is részt vettek (nagy nehezen kapott kocsin) kikísértem másik vendégemet, Marczalit is, aki nagyon nemigen nyerte meg felségem tetszését, de mi egészen testvériesen, pláne csókkal váltunk el. Tömérdeken utaztak el; Fadruszné is odalebbent hozzám, hogy lám, meg sem ösmerem! De ő még maradt. Lánczy du. nem talált itthon; ő az esti vonattal ment haza. És este már csendes volt Mátyás király városa, mely nagy szülöttének emlékét, egy nagyszerű szobor leleplezésével, apró hiányok mellett is méltóképpen ünnepelte meg.

okt. 14.

Olyan jólesett, hogy a sok zaj után ismét folytathattam előadásaimat!

okt. 15.

Búcsúztattuk este Sarolta húgomat. Itt vacsoráit Reinbold, Kozma Imre, Márki Imre, Banner Benke, Márki Barna.

okt. 16.

A fiúk délben a vasúthoz is kikísérték velünk együtt Saroltát, ki nagy jót tett velünk, hogy négyheti ittlétével feledtette magánosságunkat. Este a vacsoránál, nem is evett a feleségem, sőt úgy nekikeseredett, hogy sírt is. Bizony, most már csak ketten leszünk! - Az vigasztal, hogy Mariska mindennap ír valami jókedvű levelet. Tegnap Fadrusz és felesége búcsúztak tőlünk; Fadrusz el is kérte rá mondott áldomásom szövegét s újból azt tanácsolta feleségemnek Kozma Erzsi által készített szobrára nézve, hogy - lökjük ki. Majd csak inkább eldugjuk.

okt. 18.

Vacsorán Szentkirályiéknál.

okt. 19.

Ma lett volna találkozóm Budapesten 30 év előtt „megérett” társaimmal; de csak üdvözlő iratot küldöm [sic!], mert sajnáltam magára hagyni feleségemet. Hadd szokja még meg ezt az új helyzetet. - Ebéd után vele s a két Kozma fiúval és Barnával kisétáltunk a Rákóczi-málra.

okt. 20.

Mariska írja, hogy tegnap az ezredes és barátai vadászni hítták az urát s ő - maga küldte. No lám, milyen liberális menyecske! Az első „Passirschein”! - A közelebbi napokban három gyászeset keltette föl részvétünket: 14-én meghalt Bállá Pálné, kinél Szamosfalván valaha jó napokat töltöttük; másnap temettük, midőn viszont Dicsőfi Béla kultúrmérnök hunyt el, aki még meghallgatta Kossuthról mondott beszédemet, különben is függetlenségi lévén; 14-én hunyt el Budapesten Pethő Gyula főgeológus is, kivel valaha gyakran találkoztam a Földrajzi Társaságban s meg is ajándékozott kisebb értekezéseivel. Nyugodjanak békében!

okt. 22.

Ma viszont azt olvasom, hogy Balugyánszky Béla b[uda]pesti gimn. tanárbarátom hunyt el hirtelen, agyszélhűdésben. Mint egyéves önkéntessel, most 25 éve, jó barátságban élt[em]; csinos kis vadász volt, kedves, jó fiú. Azután Zsolnán, Debrecenben, B[uda]pesten tanárkodon. Özvegye és 4 árvája maradt. Ny. b.!

okt. 23.

Délben, Gyalui F[arkas] társaságában, váratlanul lepett meg b[uda]pesti egyik kiadóm, Wolfner József. Vagy fél óráig beszélgettünk. „Én vagyok az ő legkedvesebb