Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1902
Márki Sándor naplói II. 1902 347 napok múlva, akkor küldött fát, mikor valaki figyelmeztette, hogy Gyulaiék fáznak. - Egyszer meg egy hordó bort kapott Gyulai Mikótól. „Te Pali, ez a bor nagyon dohos”- mondja neki Sámi. Akkor meg őt szidta, hogy lehet azt mondani egy Mikóról, hogy dohos bort küld. „No, hiszen nem is ő, de a kulcsára.” Nagy sokára Gyulai is elösmerte a dohosságot, s akkor összehítta a szomszédságot, maga állt a csaphoz és fazékszámra osztotta szét köztük a rossz bort. - Sáminé egyszer nagy lármára ment be ura szobájába. Sámi csöndesen pipált, Gyulai Pál pedig föl s alá szaladgált, hangosan értekezett, azután Sámi nevében cáfolta saját nézetét, mire önmaga fényesen megfelelt neki. - Pál úr íróasztala közelében tükör állt, melybe ő maga különben talán sohasem nézett. Nagy sebbel-lobbal sétált föl s alá - szokása szerint - szobájában, de sehogy sem jöttek gondolatai s végre is beszólt feleségéhez, hogy ennek az az oka, hogy valami megváltozott a szobában. Rájöttek, hogy a tükröt tisztogatják odakinn. Helyére tették- s ment a munka. - Gyulai egyszer kritikát írt (talán Feydeau) egyik regényéről. „Maga azt nem olvasta - mondta neki Sáminé -, mert akkor ezt nem írhatná.” Gyulai elösmerte, hogy a Revue des deux Mondes egy híres kritikusa nyomán írt. „No, hát az sem olvasta.” - De effélékért bosszút állt Pál úr. Sáminé még Debrecenből ismerte Csernátony Lajost és Pálffy Albertet, akik náluk laktak egy ideig, de azután, az emigrációból hazatérve, nem szenvedhették egymást. De ha külön is, B[uda]pestre fölmenve, találkozni akart velük. Gyulai azonban jóakaratúlag figyelmeztette Pálffyt, hogy most Csern[átony] van ott látogatóban; majd Cs[ernátony]t, hogy Pálffy van ott; s így Sáminé hiába várt két öreg gavallérjára. ápr. 15. Széchy Károlyról meg azt az adomát hallom Gyulairól, hogy Szabó Károlynak, ki B[uda] pesten létekor nagyon félt a telegramoktól, mert azt mondta, hogy bennük, kivált „íccaka” csak rossz lehet, éjfélben (helyből) táviratot küldött ezzel a kérdéssel: „Károly, hogy vagy?”Az első ijedtség múltával azonban az öreg is visszatáviratozott, hogy „ha bolondulsz, nappal bolondulj”. - Ezt meg Szabolcskáról hallom, hogy vendége érkezik, ki meg is ölelgeti őket s még ebédre is ott marad, jól elbeszélnek, de ebéd után Sz[abolcska] engedelmet kér, hogy leheverjen, mire az asszony megkérdi a vendégtől, hogy hogyan is híjják csak, mert Miska nem mutatta be. „Gárdonyi Géza.” Az asszony azonnal átszaladt Sz[abolcská]hoz: „Miska, hiszen ez a te jó barátod, Gárdonyi.” Szabolcska, ki idáig nem tudta, ki a vendége, bezzeg nem volt álmos többé, kirohant, ölelkezett - s most már csakugyan mulattak. (Evek előtt különben én is ilyenformán jártam Bandhauer Gyurkával.) Az öreg Haller tegnap csakugyan lemondott a háromnapos helyettes polgármesterségről. - Singer és Wolfner írja, hogy középisk. Világtörténelmem I. kötetéből tanférfiaknak kb. 650 példányt küldött szét mutatóban. Valóban nem kis dolog a reklám! ápr. 17. Kaindl czernowitzi egyet, tanár megküldte a magyar történ, forrásokról írt legújabb füzetét,19 melynek fő része Sz. Gellért legendáiról szól. Erősen üti Marczalit, de ő meg viszont Karácsonyi Sz. Gellerjét20 nem ismeri. - Az Újság mai szenzációja szerint egyetemünk jogkari szolgái jó pénzen ismét eladják a régi doktori értekezéseket, 19 Kaindl, Raimund Friedrich: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. XIII, XIV, XV und XVI. Wien, 1902. 58 p. 20 Karácsonyi János: Szent-Gellert Csanádi püspök élete és művei. Bp., 1887. [2], 331, [1] p.
