Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1902
Márki Sándor naplói II. 1902 345 márc. 30—31. A húsvéti ünnepeket csendben, magunk közt, boldogan töltöttük. Alfréd holnap reggel megy haza Temesvárra. ápr. 1. Meghalt ma reggel Tassi Végh Bertalan 1848/9. évi honvéd ezredes, élete 90. évében. Kolozsvár tipikus alakjai közé tartozott a szép öregúr, az egykori testőr. Ny. b.! ápr. 2. Tegnap este (talán hogy áprilist járasson vele), Szádeczkytől kosarat kapva Hory Béla engem kért, hogy a színpadon beszéd kíséretében adjam át az emlékalbumot... Zayné Bárdy Gabinénak. Ilyen fogalmak uralkodnak itt az egyetemi tanárok társadalmi feladatairól! Azt mondtam, hogy effélékkel nem foglalkozom, s hogy Bárdy Gabit nem is tartom művésznőnek. Elment, mintha puskából lőtték volna ki. A Béldy Ákos és Bethlen Bálint ideáljának este a színházban így is rengeteg tüntetést rendeztek, a piacon diadallal hurcolták körül és tömérdek koszorúval halmozták el az orfeumdívát. ápr. 4. Tegnapelőtt halt meg s a budapesti vonathoz ma du. kísértük ki Abt Antalt, egyetemünkön a fizika tanárát. 74 éves volt s 46 évig tanárkodon; ebből egyetemünkön 30 év óta. Tudós és nagyon kedves, jókedvű úr volt, akit Aradon mint az ottani reáliskola első érettségi vizsgálatára kiküldött biztost ismertem meg. Nyugodjék békében! - Holnap elköltöznek innen - egyelőre M [áros] vásárhelyre, utóbb talán B[uda]p[est]re - Veress Zoltánék. Veressnek mint festőnek valóban B[uda]p[est]en kell élnie (ha már Münchenben nem élhet), mert itt elvidékiesedik. Sajnos, oly nagyon bizonytalan sorsuk küszöbén ma búcsúztunk el tőlük s 8 hónapos kisfiúktól, ifj. Zoltán barátomtól, aki ma különösen kegyes volt. ápr. 5. Ma reggel meghalt Aradon Goldis János g. kel. püspök, a román akadémia tagja. Kilenc éven át együtt tanárkodtunk Aradon, ismételve elnököltem román nyelvi vizsgálatain, hűségesen eljártam a kedélyes Juron-napokra, sokat beszélgettem vele román irodalmi kérdésekről stb., s általán a legjobb emlékek kötnek össze. Utoljára 1892-ben találkoztunk, mikor őt püspöki helynökké választották Nagyváradra, s a vonatról kiszállva, először engem csókolt meg, az átutazót, csak azután fordult a reá váró küldöttséghez. - Ny. b.! „Kevesebb van egy kétszínűvel - jegyezte meg a távirat olvasásakor Moldován. - „Ugye, rólam is ezt fogjátok mondani?” - „Ha vénségedre megbomlol” - vigasztaltam Gligort. ápr. 6. Tegnap halt meg Budapesten Dobó Imre ügyvéd. Együtt voltunk önkéntesek 1875/6-ban a fesche Estianereknél, a 32. ezrednél. Az önkéntes osztályban mindig egymás mellett álltunk a sor közepén, s a kis Kaspar hadnagy mindig is összetévesztett bennünket a fegyverfogásoknál: őt szidta, ha én hibáztam s viszont. Mikor egyszer pár percnyi késésért hatunkat becsukatott, Imre bátyja budai vörösborral egy legalábbis tíz literes üveget küldött neki búfelejtőül - egy hétre. Megittuk - a szoba legénysége segítségével, még az első este, sőt komisz borral is megtöltöttük; az üres üveget hazaküldtük s másnap budai vörössel kaptuk vissza; megittuk és kocsis borral öblítettük ki - de az üres üveggel most már hiában kísérleteztünk. Rossz bort kellett
