Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1902
Márki Sándor naplói II. 1902 339 gyot sétáltunk is. A kaszinóban Fekete Gábor, beszédemre, újból megtartotta elnökségét, engem pedig ismét beválasztottak a választmányba. febr. 10. Az estét mind a négyen Török Imrééknél töltöttük jókedvvel. febr. 11. A Mátyás-szoborbizottság kiutalta a Mátyás-emlékkönyvért az Athenaeumnak még járó 3000 koronát; elhatározta, hogy a díszpéldányok nagy részét külföldi nagy könyvtáraknak küldi meg, - nekem pedig megadta a feloldozást a szerkesztéssel járó összes gondok alól. - Aradról jött távirati értesítés szerint a hadügyminiszter Alfrédnak megadta a házassági engedélyt. Éjfélig maradtunk fent. febr. 12. Alfréd a hajnali vonattal hazament Temesvárra, hol, mint mondta, Számek rendkívüli örömmel fogadta. febr. 13. Széchy Károly elkeseredve beszéli, hogy inkább nyugalomba vonul, minthogy tanúja legyen a komolyság teljes hiányának, mely karunkban lábra kezd kapni. De most kivált Szádeczky és Szamosi ellen kelt ki, kik az egyetemi könyvtári bizottság febr. 7-i ülésén inkább fölmagasztalták Király Palit, csakhogy lecsepülhessék Veress Endrét, kiről Szamosi, mint elnök, hivatalos fölterjesztésében egész szokatlanul, „becsületére és lelkiismeretére” jelentette ki, hogy nem tud latinul, hogy tehát az egyetemi könyvtár kéziratainak őre nem lehet. Az estét 11-ig jókedvűen töltötte nálunk a másik két csemete, Reinbold Béla és Kozma Imre. febr. 14. Szamosi jelentéséről ma Erdélyi Pali beszélt nagy felindulással. Erősen akarja támadni őt fölterjesztésében, Szádeczkyt pedig, kit egyenesen rosszlelkűnek, sőt alávalónak nevezett, a választmányban, vagy a közgyűlésen. Ki akarja ugrasztani a titkárságból és a szerkesztőségből, hogy amazt a tárak őrei felváltva és díjtalanul vigyék. Én megmondtam, hogy régi barátságom és komaságom emlékei nevében semleges maradok, sőt, szívesen lemondok a szakoszt. alelnökségről is, hogy ne legyek kénytelen tanúja ennek a csúnya személyeskedéssé váló küzdelemnek. febr. 15. Boncz Ödön felszólít 14-ről, vállaljam el a középiskolai tanárok részére a történelmi tanfolyam rendezését a szünidőben (júliusban). Előadásokat kívülem Sebestyén Gyula is tartana. A jövő tanévben ugyanis a tanterv az egész vonalon életbe lép, utasítások azonban máig sincsenek, amik tájékoztatnák a tanárokat, a tanterv értelmében hogyan illesszék be „szervesen” a magyar történelmi eseményeket a világtörténelembe. Én ezzel a kérdéssel 1885-ben mint a b[uda]p[est]i tört. kongresszus előadója foglalkoztam, s onnan datálódik az egyetemes történelemnek mint a nemzeti nevelés egyik eszközének immár a tantervben is elfogadása. Eszerint a vállalkozás némileg erkölcsi kötelességem. A b[uda]p[est]i három hetet különben nagyobb világtörténetem illusztrálása tekintetében is fölhasználhatom. Én tehát
