Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1893
Márki Sándor naplói II. 1893 33 park egy részét is elöntötte. Az estebéd után megmutatta Dózsa állítólagos kardját s azután még okleveleket nézegettünk. jún. 12. Korán reggel már a parkban sétálgattam, majd délig a levéltárban dolgozgattam. A villásreggelinél tegnapi asztali szomszédomnak felesége, Jósika Lajos báróné élénkítette a társaságot. 5 óra tájban Déváról kirándult Németibe Hunyad vármegye színe-java. Ebédnél a tósztok árjába szomszédom, Szőts Sándor dévai ref. pap engem is belehajtott, hogy felköszöntsem gr. Kuun Kocsárdot, ki két hét múlva lesz 90 éves, s ki mindenét a nemzetnek adta. „Elvette szegény rokonaitól” - szólt közbe elég hangosan Kuunné s végül: „Erre nem iszom.” Ebéd után erősen marasztott ugyan urával együtt, de én a többivel együtt hazazónáztam, pedig Szádeczky is szívesen maradt volna. Beöthy (ki már 109 tanárvizsgálaton elnökölt az idén s kit tegnap az emelvényre is fölvittek s a közönség remélte is, hogy szólni fog, kinek azonban erre alkalmat nem adott a rendezőség) még ebéd előtt elutazott. Maga Kuun Géza igen rokonszenves ember és komoly tudós, kin rajongva csügg Hunyad vármegye. jún. 13. Jó is volt hazajönni, mert éppen ma volt utolsó tanárvizsgálatunk. Körülbelül az 50-ik. jún. 14. Juliska nagy örömére ma pár napra végül megérkezett nénje, Lujza (Spitkóné). Haller Károly kollégámmal, ki családjával ma este nálunk vacsoráit, tegeződni kezdtem. jún. 17. 4 Vá órahosszat jelen voltam Mariska vizsgálatán, mely szokás szerént egészen jól sikerült. Este a Szinnyei helyett az Erdélyi Múzeum Tört. Szakosztályának titkárává és az Erdélyi Múzeum szerkesztőjévé megválasztott Szádeczky bankettjén én is részt vettem. Finály egy tósztjában hevesen kikelt a mindent elnyelő EMKE ellen, ami Sándor József szenvedélyes válaszát hítta ki maga ellen. Kanyaróval, ki rám dikciózott, és Török Pistával, tegeződni kezdtem. Ezzel azonban nem halad előre Zrínyi, a költő, életrajza! Brassó, jún. 18. Feleségemmel, Mariskával és Lujzával lerándultam Brassóba, hol a kát. gimn. és a reálisk. tanárok küldöttei vártak - s elszalasztottak. (Öregesebbnek hittek.) Délután meglátogattam Elischer fő- s Rombauer reál- és Czinege gimn. igazgatókat. Ez utóbbi - á la Petrogalli - a beteg Vargyasi Ferenc helyettese. Pompás séta után a Nro. I-ben (ahol szálltunk) zsúfolásig telt teremben, harsogó katonazene mellett vacsoráltunk Rombauerékkal s Walther Bélával. Rombauer rosszul is lett a roppant hőségben, de csak futólag. Brassó, jún. 19. Mialatt az asszonyok, Mariskával, kirándultak Előpatakára, hogy meglátogassák édesanyjuk sírját, én reggel 7-től - az ebéd idejét kivéve - este 7-ig a reáliskola közepes sikerű érettségi vizsgálatán voltam jelen, mint miniszt. biztos. Legrosszabbul sikerült a matematika, Walther Béla barátommal; s bizony, nagy a különbség egy erdélyi és egy budapesti fiú észjárása közt. Este Rombauer vendégelte meg a tanári kart, s ketten a főigazgatóval csak úgy nyeltük a pezsgőzés közben ránk tósztozott dicséreteket. Binder Jenő, Bournáz Ernő, Hoffmann Frigyes, Walther (e kettő régi ösmerős), Matyéka
