Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1901
314 Márki Sándor naplói II. 1901 tagjainak egy Truza nevű nyolcvanéves öreg oláh ember mutatta meg Barcsay Ákos sírját, mely a román templom udvarában egy kis dombon van. Kiderült, hogy a sír fölött álló korhadt keresztet egy Váradi nevű román birtokos családja készíttette. A család a hagyomány szerint, részt vett Barcsay meggyilkolásában és ezért engesztelésül a család századok óta mindig megújítja a síron levő emléket. A mostani emlék fölírása ez: Aice mormentat krai Borcsay, Facuta prin Varodi Simion, Pomenire vecnica, 1886. (Itt van eltemetve Barcsay fejedelem. Emelte Váradi Simon örök emlékezetül 1886-ban.) Ebből a fölírásból Márki egyetemi tanár megállapította, hogy ez a hely Barcsay sírja, s itt fogják fölállítani az emlékoszlopot. Ezt azért kellett megállapítani, mert a szomszédos Répa község szintén magának vindikálja a dicsőséget, hogy ott nyugszik Barcsay fejedelem. A sírnál azután Dósa Endre volt képviselő, alispán, hazafias beszédet mondott, majd Mihályi érseknek képviselője mondott köszönetét a bizottságnak fáradságáért. Ezután Debreczeni Gyula tekei református lelkész beszélt, s a jelenlevők elénekelték a Szózatot. Végül még Méra Gyula földbirtokos mondott román nyelven hazafias, magyar érzéstől áthatott beszédet. Ezzel a kegyeletes és szép ünnep véget ért.” aug. 17. Jól kialudván magunkat, séta után már előnyösebben mutatkozhattunk be a villásreggelinél; csak ne tartott volna olyan sokáig! 11 óra után indultunk a szeretfalvi vasúti állomásra, hol - jó lovainkon korán érkezvén - még jó ideig hallgathattuk Barcsay újabb adomáit - a boglya tövében. Historikumnak is beválik, hogy a jó kútvízből próbaképpen ő is ivott. Rettegnél elvált tőlünk a két Barcsay, mi pedig este Vá 6-kor jó kedvben érkeztünk haza Kolozsvárra Pákey, Posta és Hegyesi társaságában. Feleségem és leányom vártak reám. Este a király 71. születése napja előestéjén világítottunk. aug. 18. Szádeczky Lajcsi Cattaróból írja, hogy átmegy Rómába, Nápolyba. Pedig hivatalosan a Balkánt kellene bejárnia. aug. 19. Meghalt az öreg Weisel volt postaigazgató, ki pár évig alattunk lakott és b. Zeyk József ref. főgondnok, kivel a Memorandum-per alkalmával ismerkedtem meg. Nyugodjanak békében! aug. 20. Szent István napján - haszontalan, tolvaj szakácsnénkat elküldvén - feleségem és lányom főztjét ettük Richterékkel és Móricz Pistával. Úgy látszik, ízlett, mert volt hangulat. aug. 21. Feleségem és leányom átrándultak Marosvásárhelyre, hogy személyesen adják át azt a munkás és szép bölcsőtakarót, amit Marci csinált Kozma Erzsi és Veress Zoltán kisfiának. Egy Schön Ödön nevű bajai ember jelenti, hogy könyvem alapján drámát akar írni Dózsa Györgyről. Schön, schön! Szolgáltam némi tájékoztatással. aug. 24. Családom ma du. jött haza M[aros]vásárhelyről; vaníliás csokorral s más virágokkal vártam haza feleségemet boldog házasságunk 23. évfordulóján. Adjon Isten továbbra is minden jót!
