Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1901
302 Márki Sándor naplói II. 1901 volna két olyan kiváló tehetségért. Szily nem tudta, hogy az Akadémia valaha komolyan érdeklődött tudom, történelmi atlasz kiadása iránt, de nem is látja az időt alkalmasnak annak szóba hozatalára, mikor Csánki be nem végezheti nagy tört.-földr. művét. Különben inkább az Erdélyi Múzeum könyvtári érdekeiről beszélgettem vele. Az Orsz. Levéltárban csak Nagy Gyulát látogattam meg. A Vérmező felé menet találkoztam Varga Ottóval, ki először sétált ki azóta, hogy a kályhánál melegedése közben elcsúszván, két oldalbordáját eltörte. Most a Vértanúk albumának 5. kiadását rendezi sajtó alá.15 Ebéden Juliska nénémnél voltam. Mindjárt ebéd után átmentem Fadrusz Jánoshoz (de. csak feleségével beszélhettem). Kapacitáltam, hogy a városi közgyűlésnek a szobor talapzata ügyében hozott, de megfellebbezett határozatát művészi egyéniségének súlyával sürgesse meg Széli Kálmánnál, mint belügyminiszternél, különben szeptemberben sem lesz szoborleleplezés. Pedig 2 zászló s néhány kisebb részlet kivételével már az egész szobor bronzba van öntve. Megmutatta hatalmas műtermében az utolsó simításokat. Majd az egyet, könyvtárban Ferenczi Zoltánt kerestem föl, ki tegnap a szalkszentmártoni Petőfi-ünnepen tartott emlékbeszédet. Lakása nem is hasonlítható Szilágyi bátyánk agglegényes szállásához; különben tele van panasszal és szeretné maga körül - a kolozsvári állapotokat. Az Akadémiában jelölni akarták, de Széchyvel szemben - gyöngédségi okokból - nem akart föllépni. Fadruszt és Berzeviczyt tartja a mai Budapest legnagyobb vagy inkább leghiúbb két „jelenvolt”-jának. Ott vannak és dikcióznak mindenütt. „Fadrusz hat einen Verdruss”, ha neve nincs mindennap az újságban stb. A Koronában Szemákkal, Létmányival diskurálgattam, a vacsoránál gr. Kuun Gézáékkal. Az öregúr nagyon jó színben van s még jobb kedve is lett, hogy ezt mondtam neki. Vacsora után mindjárt hazaindultam Kolozsvárra. Este hallottam, hogy meghalt Pejacsevich grófné, gr. Cziráky Jeanne, ki csak júliusban ment férjhez. Bizony, Almásy grófékat is sok minden éri néhány esztendő óta. Ny. b.! Tisza Lászlóval jöttem egy kocsiban, s mulattam, hogyan megregulázta a vigécet, ki nem elég szerényen akart terjeszkedni a mi kényelmünk (?) rovására. Kolozsvár, márc. 17. Reggel 6-kor hazaérkeztem s baj nélkül találtam kis családomat, mely Szentkirályiékkal s másokkal szintén éjfél után 2-ig hallgatott cigányt a New Yorkban. Déli szokott vendégeinkkel, a fiatalokkal, du. nagyobb sétát tettünk a Törökvágás felé. Nevem napja estéjén feleségem és lányom gyönyörű nagy törzsű azáleával kedveskedtek. A legalább száz virág mindenikéért kaptak is forró csókokat. márc. 18. Sándor napján sok „futó” vendégünk volt. márc. 20. Az én igazán szép kis húgom, Kállay Ödönné szül. Márki Bella, kinek negyedik esztendeje násznagya voltam, Imre bátyám lánya, ma csakugyan meghalt. A múlandóságot sohasem érzi az ember annyira, mint egy ilyen fiatal teremtés elhervadásakor. Adjon Isten örök nyugalmat neki! Koszorút küldöttem sírjára, testvérei, Imre és Andor, lementek temetésére. márc. 23. Ma viszont alsócsernátoni Molnár Albert, az ev. ref. teológia ékesszóló tanára 15 Vö.: MSN, 1. köt. 1890. okt. 15. 586. p.
