Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1900
Márki Sándor naplói II. 1900 289 ni. „Barátom, szeretlek!” - mondta neki Tisza, akivel mint ellenzéki tíz év óta nem találkozott, s most már szemrehányást tett neki, miért kerüli, mikor Tisza Domokosnak jó barátja s Geszten gyakori vendégük volt. - Firenzében egyszer közös ebédnél egy Novotny nevű Schwarzgelbbel ösmerkedett meg, ki a kámeáknak és metszett köveknek nagy barátja lévén, szeretett volna megösmerkedni Pulszkyval, de félt, hogy a forradalmival való érintkezés Bécsben rossz vért szül. Megnyugtatta, hogy hiszen tudományért megy hozzá. Pulszky szívesen látta, és szekrényeit megnyitotta előtte. Eközben érkezik Bakunin és Herzen. Emettől húzódott, mert tudta jól, hogy az orosz forradalmi párt oszlopos embere; Bakuninnal azonban, kinek a háziasszony mutatta be, gyanútlanul társalgott, s kérdezősködött tőle, járt-e Ausztriában. Járt: Theresienstadtban és Olmützben is. „Talán erődítésekkel foglalkozott?” S majd elájult, mikor hallotta, hogy biz’ ő raboskodott és hogy szidta az orosznál is rosszabb osztrákot. Sokat beszélt Viareggioról, hol a múltkor is üdült stb. s jó másfél órát töltvén nálam, konstatálta, hogy most már nem teheti meg a kijelölt látogatásokat, mert kifogyott az időből. nov. 7. Nagyot mondtam, mikor kibontottam Magyarország Nagy Lajos korában című falitérképemet, mert Kogutowicz a színezéssel egészen elrondította a dolgot, s így igazságot adtam Cherven hivatalos bírálatának, hogy az ebben az alakban nem felel meg az iskola céljainak. Azonnal vissza is küldtem, hogy kijavítsák a lelkemet nem terhelő hibákat. Annyi bizonyos, hogy ha a fiúk ekkora lepedőn látják a régi Magyarországot, szűkebbnek érezhetik mellényüket, mint valamikor Heine. nov. 8. Két év óta ma ült össze először a székely történelmi pályadíj bizottság. Az öregek közül Kuun G[éza] gr., Ferencz József püspök és Kőváry László volt ott. Elhatároztuk, hogy hazahozatjuk az alapot összegyűjtő Jakab Elek holttestét, s emléket állítunk neki, Szádeczkyt pedig felszólítottuk, hogy immár befejezvén Udvarhelyszéknek Jakabtól csonkán hagyott monográfiáját,43 a Székely oklevéltárt csak azután folytassa, ha előbb megírta a székelyek várva várt történetét.44 nov. 9. Az Athenaeum hajlandó 5000 korona városi szubvenció mellett a Mátyásalbumot kiadni. Én mellette leszek, mert olyan egyetemi városban, hol könyvkiadó nincs, ilyen vállalatot máskülönben csak aránytalanul nagy fáradozások után lehetne megcsinálni. nov. 10. 5-től Vá 8-ig az Irodalmi Társ. közgyűlésén, azután pedig ugyanannak Kuun Géza tiszteletére rendezett vacsoráján fagyoskodtam, s még jobban meghűtöttem magamat. Csak 8-an voltunk, köztük az öreg Kőváry is. Többen lettünk volna, ha megtörténik, mi egyszer annyira meglepte a grófot Velencében. Teza Emil orientalista hívására elment a velencei akadémia gyűlésére. Teza, most a padovai egyetem egyik nyelvésze, egy ívre jegyezte föl a nevét. - „Miért?” -„Mert (gondolom) 40 lírát csak úgy kapok, ha megjelenésemet saját kezem aláírásával bizonyítom.” - Itthon már 43 Jakab Elek-Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története. A legrégibb időtől 1849-ig. Bp., 1901. IV, 583 p. 44 Szádeczky-Kardoss Lajos több, a székelység történetének egyes kérdéseit tárgyaló munkája után A székely nemzet története és alkotmánya c. műve csak 1927-ben jelent meg (Bp., 1927. IV, 400 p.).
