Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1899
252 Márki Sándor naplói II. 1899 és olaszok (Zamboni Fülöp, a bécsi keresk. akadémia tanára, s két nő: Toffaloni Izabella görzi tanárnő és szerkesztő és a szellemes Cescutti Irma görzi tanítónő). szept. 4. A Café di S. Marcoban pont 8 órára kitűzött találkozóról Lánczyval együtt elkésvén, délben Maionica ítélete alapján 1-1 pezsgőt kellett fizetni büntetésképpen. Maionica vezetése alatt megnézvén a múzeumot, a kongresszus alakuló ülésére siettem. Nagyon kitűnt, mennyire nem készítették elé a dolgot, s órák hosszáig veszekedtek (Cipolli, a bolognai Bertolini stb.) azon, hogyan alakítsák meg a Paulus összes műveinek kiadását eszközlő bizottságot; végre is az elnökké választott Amelli kezébe tették le a dolgot. Néhány adminisztratív ügy elintézése után Amelli először is engem szólított fel felolvasásom megtartására. Mennyire meglepett ez a sorrend, mutatja, hogy kéziratomért előbb haza kellett kocsiznom. Nagy jóakarattal és ismételt tapsok közt hallgatták Le vestigia dei Longobardi in Ungheria című értekezésemet;45 de bizony hangsúlyozásom infámis rossz volt. Mindamellett megértették. Puschi Albert, a trieszti múzeum igazgatója és Koblar Antal laibachi pap, a műemlékek bizottságának tagja, négyszemközt, még az isztriai és szláv leletekre figyelmeztettek; P. Angelo de Santi jezsuita, a római Civiltá Cattolica szerkesztője, kivonatot kért a szerinte „csodaszép” értekezésből, mások is igen sokan gratuláltak s egyhangúlag elhatározták az Afrikban való kiadását.46 Más felolvasás ez első ülésen nem is volt. Ebéd után a székesegyházban meghallgattam Tomadini oratóriumát (Krisztus feltámadása), este 5-kor pedig részt vettem a kongresszus ülésében (NB. az angol Hodgkin londoni tanár és a német Wiegand mellett Ováry is tiszteletbeli elnök volt). Hodgkin értekezését nagy tetszéssel fogadták, a Hartmannét azonban nem hallgatták végig, mert hosszúnak s nem éppen ide valónak tartották. Este ismét kivilágítás. Nagy társaságban vacsoráltam az Albergo al Friuliban. szept. 5. Délelőtt a 3. ülésben Baudouin de Courtenay, Capetti Vittorio és Muntoni Francesco értekeztek; azután Amelli búcsúztatta a kongresszust, majd a modenai Luigi Olivi tartott egy roppant hévvel és szaporasággal mondott, de végül már türelmetlenül hallgatott beszédet, s ezzel a cividalei kongresszus véget ért. Mint Paulus emlékünnepélye érdekes volt, mint kongresszus jelentéktelen; de ismételni szándékoznak, pl. Maionica meghívására S. Paolino aquileiai ünnepén. A középkor alakjaiból pedig Olaszország földjén nem lehet kifogyni egyhamar. - Még megnéztem a római börtönöket, a longobárd templomot stb., ebéd után pedig Ováryékkal Craigher báró kastélyát, a longobárd hercegek egykori palotáját, melyet tulajdonosa (miután feketekávét adott) a legnagyobb előzékenységgel mutogatott meg. Már du. 4-kor kimentem a vasúthoz. Lánczy még reggel átszaladt Velencébe, Ováryék pedig Udinében maradtak, mit én a municipio holnapi ricevimentoja kedvéért nem tettem meg, hanem folytattam utamat hazafelé. 45 Le vestigia dei Longobardi in Ungheria. Cividale, 1899. 10 p. Különlenyomat. In: Atti del Congresso Storico tenuto a Cividale nei giorni 3, 4, 5 settembre 1899. [Testi di Francesco Brandileone... et al.] Cividale, 1900. XXXI, 207 p. 46 Márki előadását méltatta: A cividalei történelmi congressus. Ováry Lipót lt. jelentése az október 30- iki összes ülésen. Akadémiai Értesitő, 10. köt. 1899. dec. 15. 12. fűz. 651-653. p.
