Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1899
240 Márki Sándor naplói II. 1899 Valóban szép köszönetét és elösmerést kaptam egy mondhatom nagy gonddal és szeretettel végzett munkáért! márc. 13. Fölkértem Pauer osztálytitkárt, hogy a Finály fiúktól vegye vissza kéziratomat. (Ez csak félreértésből kerülhetett kezeik közé.) - Szekér Sarolta húgom az esti gyorsvonattal búfelejtőre hozzánk érkezett. márc. 14. Kozmáné félti nálunk levő rokonát, Henter Bélát, hogy öngyilkos lesz, mert megtudja a világ, hogy ő, mikor még csak díjnok és egyet, hallgató, szerelmet vallott Marcinak. Nem visszautasíttatása bántja, hanem az, hogy hogyan lehetett ő oly jellemtelen, állás nélkül nyilatkozni! - No ilyet!- mondaná Göre Gábor. - Meghalt az öreg Lehoczky József, a Frater Josephus adomáiról ösmert jó órásházi18 plébános. Ny. b.! márc. 15. Aldor Imre köszöni, hogy jó néven vettem Dósa Györgyét,19 mely, úgymond, ha nem ütött is az apjára, édesapját tiszteli az én könyvemben s anélkül sohasem látott volna világot. - Részt vettem a márc. 15-i bizottság ma délutáni ünnepén. A gazdag, de hosszú program legtartalmasabb része Ferenczi Zoltán emlékbeszéde volt. A vacsorára vett jegyet nem használtam fel s nem mentünk el a korcsolyabálra sem. márc. 16. A New York Kávéházban találkoztam Kiss Józseffel, a poétával, ki még temesvári lakos korából emlékezett Marquis Jean d’Orkodásaimra, de rám fogta, hogy mikor Nagyváradon a Szünórát szerkesztettem, sok cikkét kinyírtam, átvettem. Mondtam, hogy azt a lapot Rácz Miska szerkesztette, s hogy hát annak is volt ízlése az átvétellel, mint akár azoknak, kik A Hét krónikáit, apróságait stb. széltére utánozzák, úgy, hogy ezzel genre-t teremtett. Mondta, hogy négy krónikást tart havi 100 frt kész fizetéssel, de hogy a közönség nem szeret előfizetni stb. Jó barátságban váltunk el. márc. 17. A Finály gyerekek bocsánatot kértek ugyan múltkori sértésökért, s megköszönik, hogy liberális módon megengedtem észrevételeik megtételét, de azért bekoronázzák gorombaságaikat, s még jóhiszeműségemet is csak most ösmervén el ímmel-ámmal, igaz, igazságos és méltányos életrajzot akarnak. Tehát éppen olyat, amilyennek a bölcsészeti karhoz tett jelentésében Schneller dékán a ma délutáni ülésen jelezte munkámat? Levelöket megmutattam családjuk legbensőbb barátainak, keresztapáiknak (Szamosi, Moldován, Terner), s ezek is pökhendiknek, érthetetleneknek tartották őket, kikkel kár volt szóba állni. Egyébiránt idestova csakugyan irodalmi kannibál hírébe jutok. Szentkirályi Gyula figyelmeztetett, hogy 12-én a budapesti esküdtszék előtt Mezőfi Vilmos, Weitling Vilmosról, a legelső német kommunistáról írt műve miatt vádoltatván, Madáchból, Katona Józsefből, Enyedi Lukácsból még erősebb állításokat idézett s különösen az én munkámra utalt, „mely Dósa Györgyöt Kossuth Lajossal egy sorba helyezi. Ezt a könyvet pedig olvassák a munkások, de nem izgulnak rajta, mert meg tudják különböztetni az izgatást egy 18 Szójáték, Lehoczky József orosházi plébános volt. 19 Aldor Imre: Dósa György s a parasztlázadás 1514-ben. Bp., 1899. 144 p.
