Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1899
Márki Sándor naplói II. 231 1899 Kolozsvár, 1899. jan. 1., vasárnap A politikai exlex esztendő kezdetét itthon elég csendesen, de számos látogató társaságában ültük. Első gratulánsaink a kis Csindrics gyerekek (Egon és Elza) voltak, mindennapi látogatóink (szomszédunk, az őrnagy apróságai), kik most csokrokkal kívántak boldog újesztendőt. Tóth Endre is ma búcsúzott tőlünk: holnap reggel 8-kor már tekei közjegyzői irodájában kell lennie. - Estefelé csak magam mentem föl Szádeczkyékhoz. Nagyon szívesen láttak, de a nagy barátság alaposan megbukott. Annál erősebben virágoznak - azáleáink, ezek a pár esztendős névnapi emlékek, melyek körülbelül egy hónap óta teljes díszökben gyönyörködtetnek bennünket. Pedig a korábbiakat, ha elvirítottak, mint száraz kórókat sutba dobtuk, mert nem értettünk ápolásukhoz. Ebben is van egy kis tanulság. jan. 2. Régi cselédünk, Simonfi Anna, hazament Kibédre, hogy férjhez menjen, ne csúfolják vénlánynak. Feleségem, ki egész típust csinált a „kibédi”-ből, régi, zöld szélű porcelánedényeinkkel ajándékozta meg, amiben az a nevezetes, hogy - zsákban vitte haza. jan. 3. A városi közgyűlés ideadta a Mátyás király házát az Érd. Kárpátegylet néprajzi múzeuma részére. Herrmann Tóni, ki Budapestről minden héten lejön, ragyog az örömtől. jan. 4. Gombos Ferenc barátunk azt írja Brassóból, hogy, amire egy időben buzdítottam, néhányadmagával lefordítja s kiadja a középkor főbb krónikásainak munkáit, Paulus Diaconus krónikáját nekem ajánlván.1 Isten segítse! A publikum úgysem segíti. - Mivel keresztfiam semmiképp sem akart elereszteni, vacsorán egymagám Kopasz komáéknál maradtam. Tegnap éppily kevéssé akart elengedni sógoruk, Mósa Imre is, a szegény beteg, kit Mósa Józsefék ellenök lovalltak. Kitűnt, hogy 3000 írtja miatt, amit különben, bár követeléseik voltak, most letettek az árvaszékhez, és így talán szent lesz a béke, melyet Imrének a maga nyugalmas életmódja feláldozásával kell megfizetnie. O azonban úgysincs tisztában a helyzettel. jan. 5. Moldován belefáradt az Ungaria s a Magyar-Román Szemle szerkesztésébe, s abbahagyta mind a kettőt - oly titokban, hogy kávéházi asztalunknál sem szólt, csak lapjaiban jelentette ki. Most az oláh krónikájokkal kíván foglalkozni s az Osztrák- Magyar Monarchia számára a mo.-i oláhok etnográfiáját írja2 - Ciocanu nagyobb dicsőségére. jan. 6. Vacsorán Kozmáéknál maradtunk s famíliám csodálkozására én is ettem - békát. ízlett. Vö. 1898. szept. 2-i naplóbejegyzés. Moldován Gergely: A románok. In: Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország VII. kötete. Bp., 1901. 409-432. p.
