Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1898

Márki Sándor naplói II. 1898

229

dec. 23.

Moldován megajándékozott az Alsófehér megyei románokról írt monográfiájával,51 mely érdemes és értékes munka.

dec. 24.

Megnéztük keresztfiunk, Szentkirályi Gyula karácsonyfáját, én - ezúttal csak egymagám - a Szádeczky gyerekekét is megnéztem; s azután egy kis társasággal (Kozmáék, Szombatfalvy Viktor = Róka koma, kivel Kozma azután összebrúdereztetett és Tóth Endre) itthon ültük a karácsonyt. Fa most is volt, de maga Marci díszítette. Sok apróságot kapott, Lujzától rózsaszín selyemruhát stb., Szentkirályiéktól ametiszt fülbevalót és karperecét, tőlünk is sok egyebet kapott; ő gyönyörű asztalfutót csinált anyjának, ki zöld selyemruhát kapott „kettőnk”-től; én aranyóraláncot „kettejüktől”, színházi látcsövet Marcitól stb. Könyv volt elég. Kedv is. Éjfélig maradtunk együtt.

dec. 25.

Templomozás után részt vettem Bem emléktáblája leleplezésének ünnepén a Közép utcai Teleki-ház előtt, ma lévén 50 éve hogy Bem bevonult Kolozsvárra.

dec. 26.

Du. a Redoute-ban ott voltam a Bem-ünnepen, melyben egyebek közt Szabó Samu bátyánk olvasta föl Bem jellemzését Hegyesi Marcitól, kit vendégül én is vártam, de nem jött. Itt találkoztam sok év után Barabás Béla képviselővel, de alig ismertem rá, úgy feljavult a honatyaságban. Este Szentkirályiéknál.

dec. 27.

Mártha írja, hogy fia, Márki Pista főhadnagy eljegyezte Ferenczy Idát, a nagyszebeni gimn. igazgató leányát. Adja Isten, hogy boldogok legyenek.

dec. 29.

Disznótoron Vajdánál, Rákóczi-máli villájában.

dec. 31.

A két utóbbi nap egy kis véleménykülönbségben telt el Júliával, hanem azért nálunk január elsejére nem következhetett exlex állapot, s a szilveszter estéjét már jó kedvben töltöttük Kozmáéknál, feleségemmel, lányommal egymást megcsókolva üdvözölvén a piaci nagy templom nagy harangjának méltóságos szavát, mely az óesztendő végét, az újnak kezdetét hirdette. Decemberben a reuma kissé jelentkezett ugyan, sok dolgom elcsigázott, tehát kedvem sem volt igazi; hanem azért ennek az esztendőnek emlékeit is a kedvesebbek közé sorozhatom, s hálás vagyok Isten iránt, ki megkímélt minden megpróbáltatástól. Legyen velünk ezentúl is!

51 Moldován Gergely: Alsófehér vármegye román népe. Néprajzi tanulmány. Nagyenyed, 1897. 328 p.