Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1898
Márki Sándor naplói II. 1898 221 szept. 14. Az Egyetemi Tanács 12-én tartott ülésében reám bízván, hogy nov. 19-én, Erzsébet napján az egyetem közgyűlésén emlékbeszédet tartsak a királyné fölött; nem fogadhattam el az egyetemi ifjúságnak azt a felhívását, hogy a temetés napjára tervezett gyászünnepélyükön emlékbeszédet mondjak. Azt ajánltam, hogy gyűlésök végeztével az összes ifjúság és a munkások belevonásával gyászmenetben vonuljanak a temetőbe, s ott egy ifjú beszéljen. szept. 15. A rektor kívánatára megjelentem az ifjúság gyűlésén, mely javaslatomat a gyászmenetre s egyebekre nézve el is fogadta. szept. 16. Este vendégeink voltak. Búcsúztattuk Szekér Sarolta húgomat, ki holnap indul Szekér Lajos nagybátyjához Pusztaszenttamásra. Igazán sajnálom Saroltát; aug. 1. óta, mióta nálunk van, sokat tréfáltam vele, Mariska is nagyon szereti, feleségem pedig annyira, hogy még a Juliska nénémtől (Sarolta anyjától) sürgetett kézimunkát is elvégezte helyette. szept. 17. Városunk egy hét óta igazi feketeváros. A nemzeti gyászban a nép az egész héten át igazán szépen vett részt, az egész idő alatt a máskülönben oly gyakori kurjongatások is elmaradtak; ma pedig zárva voltak a boltok s a hóstátiak is talpig feketében jártak. Délelőtt a főtéri templomban voltunk, du. az ifjúság gyászoló közgyűlésén s utána a körmenetben, melyben minden nagyítás nélkül legalább tízezer ember vett részt. 4 órakor, a bécsi temetéssel egy időben indultunk nagy kerülővel a temetőbe, hol Hédervári Lehel barátunk szép beszéde a közönséget valóban meghatotta s egy részét meg is ríkatta. Könnyét senki sem titkolta, nem resteilte s mindnyájan szívünkből kívántunk áldást Erzsébet királyné emlékére. Lányom és feleségem ezen a héten nemegyszer megsiratták őt, mikor a róla szóló hírlapi cikkeket olvasták. szept. 18. Jelen voltam az itteni ereklyemúzeum unió-kiállításának berekesztésénél, melyen részt vett egyebek közt K. Horváth Ignác egykori alezredes is. - Délután családommal a Rákóczi-hegyen sétálgattunk a Hója felé. Nagy Iván megnyugtat, hogy Dedinszky Mari nénénk baja nem aggasztó; ő maga fél évig beteg volt. Most már nyomatja Nógrád megye történetét,34 de fél, hogy nem fejezheti be; „életének alkonya nagyon szomorú”. szept. 19. Megkezdtem előadásaimat Kelet története a középkorban címmel; a másikat (Átmenet a középkorból az újkorba) holnapután kezdem. Hallgatóim nagyon kevés számmal vannak. szept. 20. Meghallgattam a ref. teol. intézet Erzsébet-gyászünnepén Kenessey Béla szép imáját és Molnár Albert emelkedett szellemű emlékbeszédét, vagy inkább alkalmi szónoklatát. 34 L. 1895. aug. 14-i bejegyzés és 25. jegyzet. A könyv 1907-ben jelent meg.
