Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1897
192 Márki Sándor naplói II. 1897 okt. 6. Részt vettem az aradi vértanúkért az ifjúság részéről rendezett gyászünnepen s utána az Erdélyi Múzeum választm. ülésén, melyen - betegsége miatt - talán először nem jelent meg az öreg Finály. Idáig még előadásokat sem tarthatott. okt. 7. Szádeczkyék, kik saját termésű jóféle almákkal kedveskedtek, nálunk töltötték az estét. okt. 8. E héten Halász Náci dékánunkat én helyettesítvén, én írtam alá azt az értesítést, hogy Bálint Gábort a király szept. 22-[én] rendes tanárrá nevezte ki, s így - beváltottam szavamat. Azonnal gratuláltam neki, utána pedig ‘A 11-kor a Kolozsmegyei Tanítóegyesület igen népes közgyűlésén szívesen fogadott felolvasást tartottam az első magyar népoktatási törvényről,42 1848. aug. 10-ének megülésére biztatván a tanítókat. A gyűlésen az öreg Fazekas mondott köszönetét s a banketten is felköszöntött; én meg a nagy számban bejött falusi tanítókat éltettem. okt. 9. Téglás Gábor figyelmeztet, hogy Kuun Géza újból fel akar szólítani Hunyad megye középkori történetének megírására; de ez kellemetlen volna, mert vissza kellene utasítanom, miért is Téglásnak előre írok, hogy a derék öreg gróf sértve ne érezze magát. Tegnap az estét Szentkirályiéknál töltöttük, kik most jöttek haza berlin-hamburgi útjukból s nekünk is hoztak apró emléktárgyakat. okt. 10. Tegnap délután s ma köhögésem miatt önkéntes szobafogságban. Este különben Kozmáék, Szentkirályiék és Finály Gyuri lévén vendégeink, 11-ig nagyon kedélyesen töltöttük az időt. okt. 13. Vacsorán Kozmáéknál a nagybeteg Ziegler Emillel s feleségével. okt. 14. Kérdezi Polcz, tudom-e, hogy magyarázza Szádeczky, miért állíttat a király szobrot Bocskainak? (Tudtam, mert magam eszeltem ki, s most így kerül vissza hozzám, hogy aszondja Bánffy a királynak, Bocskait is be lehetne venni a tíz közzé. „Ja, wer war denn der Potskáj?” „Der Bocskai? Der war ajn Königlicher Rath.” „Ach, ein Königlicher Rath! Und was hat er doch gethan?” „Na, er hat gemakt die Wiener Friede!” „Ach, die Wiener Friede? Der war doch ein loyaler Unterthan. Er verdient eine Statue!” S bizony aligha szobrot nem kapna az, aki Badeniéknek megint megcsinálná a bécsi békét!) okt. 31. A múlt harmadfél hét csendes munkában tölt. Kevés változatosságul néhány vacsora nálunk, vagy ha mi mentünk este máshova. 16-án Szamosfalván voltunk, Bállá Ilonka és Brucsy László kultúrmérnök lakodalmán, Mariska is egyik koszorúlány lévén. (Ez első ilyen tisztje.) 26-odmagunkkal déltől késő estig ott voltunk. - Néhány jó ismerősömet vesztettem el október második felében; így Heeger Ernő 42 Az első magyar népoktatási törvény. Család és Iskola, 23. évf. 1897. 154-157. p.
