Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1896
160 Márki Sándor naplói II. 1896 dec. 1. Du. házat néztünk De Gerando Antoninával, egy hölgybizottsággal s Pákeyval a M. Dorothea Egyesület otthona és főzőiskolája számára (Nagy utca, 46. sz.). Szádeczkyvel azután fölmentünk Pákeyhoz régi iratainak megtekintésére - s azután teánál a család körében töltöttük az estét. - Az itteni ereklyemúzeum engem is választm. tagjai közé választott. dec. 2. Reggel hirtelen meghalt a velünk egy emeleten, éppen szomszédságunkban lakó Jelussig Albin ezredes; bár azelőtt nem jártunk együvé, özvegyénél részvétlátogatást tettünk. Két hadnagy fia közül Viktor hozzánk is járatos. Az öregúr maga többnyire falusi birtokán, Aszópatakán tartózkodott. Ny. b.! - A városi tanács 18184. sz. a. felszólított a Bocskai szülőházára szánt emléktábla feliratának elkészítésére. - Du. az Erdélyi Múzeum közgyűlésén; bármily kevés történik a múzeumban, Finály azt tudós társasággá akarná alakítani, mi ellen Apáthy kikelt. A Budapesti Hírlap tegnapi számában a következő felháborító közlés jelent meg: „A menyasszony becsülete. Aujedszky Adolf székesfehérvári főreáliskolai tanár leányát, Irént hónapokkal ezelőtt eljegyezte Henneberg báró, a székesfehérvári 24. vadászzászlóalj kapitánya. Az esküvőt decemberre tűzték ki, de elmaradt »közbejött akadályok miatt«. Ezek a közbejött akadályok nyilvánosságra kerültek. A vőlegény, valamint a zászlóalj parancsnoka, Sermonnet ezredes is névtelen leveleket kapott, amelyeknek női kézre valló szarkaláb betűi csúnya rágalmakat szórtak Aujedszky Irén kisasszonyra. A vőlegény hitelt adott a rágalmazásnak és fölbontotta a mátkaságot. A becsületében megtámadott úrhölgy nyomozást indított a névtelen levelek írója után és följelentette a járásbíróságnál egyik legjobb barátnőjét: Spitkó Lajos tankerületi főigazgató feleségét. Onagyságát azzal vádolta, hogy ő írta a leveleket s ő az a női Galeotto, aki a város pletykájának dobta martalékul az ő becsületét. A végtárgyalást e hónap 26-án tartotta meg Schilling Ede aljárásbíró. A panaszos menyasszonyt Dietrich Szilárd, a székesfehérvári ügyvédi kamara elnöke, a bevádolt úriasszonyt pedig Szabady József ügyvéd dr. képviselte. Dietrich Szilárd a vád igazolásául átadott négy levelet a bírónak, melyek szerzőjének és írójának a főigazgatóné onagyságát nevezi meg, aki azok közül egyet Skoda János postatiszt vallomása szerint maga adott föl a főpostán. Spitkó Lajosné, amikor a bíró megmutatta neki az inkriminált leveleket, fölháborodásában így kiáltott föl:- E leveleket nem én írtam és magam is rágalmazó, becstelen egyénnek nevezem a szerzőjüket. Schilling bíró megkérte a vádlott asszonyságot, hogy írja, amit ő tollba mond. A bíró kezébe vette az egyik corpus delictit és a következő részt íratta le Spitkónéval: »Báró úr! Már két ízben figyelmeztettem, hogy mint katonatiszt el nem veheti a szép Irén kisasszonyt.« A bíró összehasonlította az írást az eredetivel s egy pillanattal később már konstatálta, hogy a két kézírás nem azonos.- Nagyságos asszonyom, fordult most a bíró a vádlott nőhöz, mivel védekezik az ellen a vád ellen, hogy az egyik névtelen levelet személyesen adta volna föl.- Beismerem, az egyik levelet én adtam föl.- Eszerint?
