Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1896

148

Márki Sándor naplói II. 1896

egy ablakból fölismert Halaváts és lejött hozzám. Most itt geologizál. - Vendégül dr. Székely Dezső orvoshoz osztottak be. Megvacsoráltunk, s azután feleségét kísértük a Nopcsa bárónétól a nőegylet részére rendezett hangversenybe; megnéztem Nádaynak egy monológját, de ezután álmosan és eltörődve hazamentem s aludtam egy nagyot.

szept. 6.

Elég korán felébresztett a velem egy szobában alvó - macska; de kellett is, hogy indulhassunk. Nem akarván sok port nyelni, nem vártuk be a kocsisort, hanem Moldovánnal s Réthivel előre hajttattunk. Sarmisegethusánál megálltunk, s b. Thoroczkay képviselővel együtt, ki hozzánk csatlakozott, megnéztük az amfiteátrum romjait. Festői volt a romokra ünnepi díszben álló nép s a romok aljában gyülekező 120-150 oláh banderista. Mi előbb érkezvén az ünnepély színhelyére, Zajkányba, felvonulásukat igen jól láttuk az emlékoszlop tövéből. Ez oszlop - épp olyan, mint a vulkáni - itt, a Vaskapu bejáratánál örökíti meg Hunyadi János hősiségét, mellyel Sehabeddin törökjeit 1442-ben - éppen szept. 6-án - visszaverte. Előjöttek a kis Hunyadi lányok és fiúk, kik a nagy Hunyaditól származtatják magukat (János mindig van, Mátyás soha sincs a családban), s letették az oszlopra egyszerű koszorúikat. A főispán itt csinosan beszélt. Sikerült a Kun Róbert emlékbeszéde, de legjobban a Nesztor Miklós kát. püspöki helynöké, ki oláhul lelkesített hazafiságra. Az ebédnél - kinn a sátorban - a vendégek nevében megint nekem kellett felelnem. Osszebarátkoztam Mara László volt fősz[olga]bíróval, ki most képviselő lesz és Buda Adámmal, ki reai magányában egészen a természettudományoknak él. Feledhetetlen a népünnep; a mágnáskisasszonyok is rakták a hátszegárt, s a táncosoknak ugyan osztogattuk a borravalókat. A zápor elől azonban már du. 3-kor menekülnünk kellett. Buda Adám meghívására betértünk Reára, megszemléltük ritka szép természetrajzi gyűjteményét, s még 2-3 órát töltvén Hátszegen, elbúcsúztunk a hátszegiektől, elsősorban az egészen hozzánk csatlakozó Réthitől. Moldován egészen el volt ragadtatva; igen sok oláh etnogr. adatot gyűjtött, s őt magát is valósággal ünnepelték, amiben része van annak, hogy Szabó Ferenc, a kiadója, a hunyadiak közt, Réthi útján, 100 példányt osztott szét az oláhokról írt 3 kötetes munkájából. Piskiben búcsúztunk el a Dévára tartó hunyadiaktól, s azután - aludtunk volna, ha Tövisen nem kell vala újabb vonatra átszállnunk.

szept. 7.

Kolozsvárra hajnalban megérkezve, elém jött feleségem és leányom, Mariska, ki jó egészségben jött haza tegnap este Szentkirályiékkal (kik a szélütött Mósa Imrét hozták haza Budapestről). Bal keze csuklóját azonban, mely Rohitschon a Sáriival az uszodában való hancúrozás alkalmával megrándult, most is fájlalván, azt Török Imre gyógyítni kezdte.

szept. 8.

Kisasszony napján 17-en kirándultunk a Sz. János kútjához, egész napra. Velünk voltak Szádeczkyék, Törökék, Kozmáék s a Terner fiúk. Fel akartunk menni a Pejánára, de a csepergő esőből erős zápor lett, mely egy ideig való hősködés után visszaűzött. Bőrig átázva is kedélyesen töltöttük [az időt] a pásztortűz körül, majd az asztal mellett, miközben az idő ismét kiderült. Ingyen komédiáról a Szádeczky gyerekek gondoskodtak. Csak este 5-kor indultunk haza; újból megvert a zápor, de lucskosan is kedves emlékeink voltak e napról.