Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1895
112 Márki Sándor naplói II. 1895 aug. 18. Ebéden Nagy Ivánnál, hol Szontagh engemet köszöntött fel, én pedig a két öregnek egymást földerítő barátságát éltettem. Tegeződni kezdtem az Iván komájával, Rákóczy Pista rétsági szolgabíróval. Délután jöttek oda Veress főszolgabíróék, Rosenbachék stb., beszélgetve bennünket nem érdeklő s néhány esetben - pl. a Szontagh Antal esetében - nagyon is pikáns családi dolgaikról. - Este értesültem, hogy Moldován anyósa, a kedves öreg (Rivnák) Zsuzsa nénénk, 16-án 78 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. Egy megszokott alakkal ismét kevesebb! Nyugodjék békében! aug. 19. Az Aradi Millenniumi Naptár szerkesztői Aradról bevezető cikket kérnek. Naivság, mikor sajtójuk jóformán meg sem emlékezett monográfiám II. kötetéről, mintha Aradon mindennapos volna egy-egy 60 íves könyv megjelenése. Ez az első eset, hogy az aradiaktól megtagadok valami cikket. Mayer-Wyde viszont könyvismertetéseket kért a Revue-be. aug. 20. Talmácson át 5/4 óra alatt már % 10-kor Nőtincsen voltunk (Mili néni is velünk jővén). Ebéden Dedinszky Gizánál, uzsonnán az új sógornál, Pamper Ferinél voltunk. Pamper nagyon puritán módon rendezte be a Sántha Laciéra emlékeztető lakását, s Jolánnak magának is munkához kell látnia. Elég zavarban volt anyja, Mártha, hogy a leveleiben emlegetett kastély a valóságban majdnem vityilló, melyből nemcsak a kényelem, hanem - ami már nemcsak a férj rovására esik - a háziasság is hiányzik. Megvallom, nagyon lehangolt ez a látogatás. Pamper különben, ki özv. Mayernénak földét 1000 frt-on bérli, gyakorlati embernek látszik, s megnyerő modorú; talán nem is ok nélkül teszi, hogy mindjárt az első esztendőben kiábrándítja feleségét a nagyzásból. Úgy látszik, később meg akarja vásárolni a birtokot. - Este 8 előtt Rétságon át jöttünk haza. Pünkösdkor Kacziány Gézával Ballagi Aladár is járt Nőtincsen, sajnálkozva, hogy előbb nem látta Gizát, mert akkor második felesége nem a mostani volna. Ezzel, egy váci mészáros lányával, sehogy sincs megelégedve, pedig nem a pénzéért vette el, mert - mit neki az a 20000 frt, amit kapott! így „mondják”; nem tudom, jól mondj ák-e? aug. 21. Moldován azt a kellemetlen hírt írja, hogy lányomat nem veszik be a kolozsvári tanítóképzőnek III. osztályába, mert többé egyáltalán senkit sem vesznek be, helyszűke miatt. Akkor magántanuló lesz. aug. 22. Meglátogatott az öreg Szontagh egy csomó adomával, ami közt elég sok a sikamlós. (Pl. amit Deák Ferenc mondott, hogy a bíró előtt a menyecske így vallott: „Engemet Matolay Etele ma tola tele.”) De máskor meg elégikus hangon beszélt. Pl. hogy milyen regényt írhatna egy Jókai Horpácsról, ily címen: Egy kihaló falu! O lesz a második úri halott (az első a 88 éves Kosztolányiné, a 3. Nagy Iván, a 4., 5. a két néni - az ő számítása szerént. Több úr azután nem is marad Horpácson, honnan Vörösék már elköltöztek). Végrendeletében meghagyta, hogy, ha az ő birtokát eladja is unokaöccse, Sz. Antal, ebédlőjében évenkint 3 kát. istentiszteletet kell tartani stb., s a papot Sz. István napján kell fizetni. aug. 23. Nagy Ivánéknál voltunk búcsúvacsorán.
