Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
Márki Sándor, a kolozsvári egyetem tanára
Márki Sándor naplói II. 11 helyszíneken megrendezett történeti emlékünnepeken találkozott Márki. Az otthoni „társas rendezvények” közül kiemelkedtek a névnapok. 1895-ben Márki feleségének névnapjáról az alábbiakat olvashatjuk: „Délben magunk ültük kedves feleségem neve napját. Mariska verssel, zongorajátékkal, kézimunkával kedveskedett neki, én élővirágokat adtam. Este 25-en ültünk asztalnál. Itt voltak Finályék, Meltzlék, Moldovánék, Szádeczkyék, Gergely Samu, Kozmáék, Szentkirályiék, Törökék. Szádeczky, B[uda]pestről érkezve, csak éjfél felé, verses telegramjának felolvasása után jöhetett. Brassóból Bérczy is verses telegramot küldött. Áldomás bőven volt, Meltzl holmi tréfás ajándékokat adott s utóbb a tánc alól sem vonta ki magát. Az utolsó vendégek reggel 4-kor távoztak s mi pár órára 5-kor jutottunk ágyba.”21 A felsorolt első négy vendég egyetemi tanár volt és Gergely Samu is a történészek közé tartozott. A Sándor-napokon általában még többen jelentek meg s gyakran egész nap tartott a vendégfogadás. A vendégszobának is gyakran volt lakója. A Kolozsváron megforduló rokonok és közelebbi ismerősök részéről udvariatlanságszámba ment, ha nem tettek legalább egy rövid látogatást a barátságos házban. A vendégfogadások gondja természetesen Márki talpraesett és határozott feleségének vállát nyomta.22 A napló szerzője 1895-ben 24 alkalommal vett részt különféle közös ebédeken, vacsorákon, banketteken, sörözéseken, borozásokon. Ezek között szerepeltek a Kalazantinumban, azaz a piaristák hittudományi és tanárképző főiskoláján zajló közös ebédek, a kollégák és neves vendégek tiszteletére adott bankettek, lakomák s azok a rövid beszélgetések is, amelyek során csak úgy leült néhány ismerős egy sör vagy egy pohár bor mellé. Az egyetem tanárainak többnyire volt rendszeres találkozási alkalma is. Már az eskütételkor felhívták Márki figyelmét a kolozsvári szokásokra: „Délben 12 órakor dr. Koch Antal rektor és az Egyet [emi] Tanács előtt letettem a tanári esküt. Isten segítsen új pályámon! - »De kolléga úrnak itt eggyel több feladata lesz, mint más egyetemen« - szól komolyan Martin. »Megteszek minden telhetőt.« »Akkor hát minden este 6 óra után ki kell sétálnia velünk a vasúthoz - sörözni.« Erre is vállalkoztam.”23 Az említett 24 alkalomban nem szerepeltek a tanárok rendszeres kuglizásai, ezek színhelye egy időben ugyancsak a kegyesrendi atyák főiskolája volt. Négyszer olvashatunk a kar női estélyéről, de ez elvileg havi rendszerességgel zajlott. Egy időben a New York Kávéházban is volt „női szombat” a professzorfeleségeknek. A kávéházi látogatások viszont nem szerepelnek a 236 tételben, az természetes mindennapi gyakorlat volt, csak akkor tett említést Márki a kávéházban töltött időről, ha valami nevezetes esemény történt, vagy a New York-beli „hosszú asztalnak” különleges vendége volt. Az egyetemi tanárok kávéházi törzsasztala városszerte számon tartott intézménynek számított. A helyi lapok egyike egy vitát azzal döntött el, közismert, hogy Márki Sándor délután hat óra körül a New York Kávéházhoz megy, „ahol rendesen ozsonnálni szoktak”. A „New York-i magyarok” asztalának a tanárok mellett vendégei voltak mindazok, akik „oda illettek”: tudósok, művészek, bizonyos tisztviselők s e kör Kolozsváron megforduló vendégei. A nevezetes hosszú asztalnál olyankor egyetemet érintő terveket is megvitattak, például itt röppent fel először 21 MSN, 2. köt. 1895. febr. 16. 22 A Márki otthoni viszonyait jól ismerő Bíró Vencel 1927-es életrajzában kiemelte Márki feleségének - Spilka Júlia - háztartásszervező szerepét: „Gondosan, erélyes kézzel vezette a házi teendőket, és jó gazdasági érzékével, beosztásával felszabadította urát az anyagi gondokkal törődés csüggesztő nyűge alól.” Bíró Vencel: Márki Sándor. In: György Lajos (szerk.): Márki Sándor emlékkönyv. Kolozsvár, 1927. 23. p. 23 MSN, 1. köt. 1892. júl. 30. 651. p.
