Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
Blazovich László f Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 7 got és legalább részben a saját jogot, a szövetségi jelleget, azaz a polgárok községét, amely részleges vagy teljes autonómiával rendelkezik, látta. Ez utóbbi tartalmában benne foglaltatik az önálló norma (jogszabály) alkotási jog, valamint az autokefália, a politikai hatalom. Amíg Haase a város külső megjelenését, társadalmának szerkezetét és a viselt funkciókat emeli ki, addig Weber a központi helyből adódó sajátosságok mellett a polgárok községét, a kommuna-t vagy Gemeinde-t hangsúlyozza, amely a saját érdekeit és céljait próbálja érvényesíteni a város urával, vagy vele együtt a várost körülvevő nemesi környezettel szemben. Max Weberrel egy új elnevezés jelent meg, a nyugati városé, amely a korábbi városoktól különbözik. Lényegét a polgárok szövetsége fejezi ki, és keletkezésének idejétől, a 11. századtól folyamatos a középkori Európában, amiről a későbbiekben ejtünk szót. Itália mellett abból a régióból indult el kialakulása, amelyet „városövnek (urban belt) nevezünk, amely a dél-angliai kikötőktől Flandrián, a Szajna vidékén keresztül a Rajnáig, a Felső-Rajna vidéktől Lombardiáig, Toszkánáig, valamint Burgundiáig és Provance-ig nyúlt, majd innen minden irányban továbbterjedt a latin Európában”. Ide tartozott Németország nyugati része, amely közvetítette a nyugati várost, mint jelenséget a Rajna és Elba közötti régióba, majd onnan Magdeburg közbejöttével kelet és a Baltikum felé. Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon és Skandináviában ugyancsak elterjedt részben a telepesek révén, részben a királyok támogatásával. Az ettől a vidéktől keletre és délre fekvő tájékon, Oroszországban és a Balkánon nem, vagy csak kivételes esetekben fordult elő. Ez a város számos fogalmat és formát (a polgár fogalmát, a helyhatósági választásokat, a hivatalt, a bürokratikus igazgatást, az írásba foglalt változtatható jogot) készített elő a modern állam számára.5 városok története nem a középkorban kezdődött. Az első városszerű képződmények, ahol már városi kultúrával számolhatunk, a Kr. e. 7. évezredben az ókori Közel-Keleten jelentek meg. A városi kultúra Európában innen, keletről indulva, szakaszosan terjedt el. A Földközi-tenger keleti medencéjében a Kr. e. 2. évezredben tűnt fel, és a Kr. e. első évezredben érte el a Rajnát. Az ókori város, amelyet elsősorban a görög polis és a római civitas testesített meg, volt a szervezője a korabeli közéletnek, valamint állandó lakhelye a papságnak, a gazdag birtokosoknak, és hivatalnokaival együtt az elöljáróságnak. A város és vidéke egységet képezett, amelyben az utóbbi semmiféle lényeges szerepet nem játszott. 5 Dilcher, Gerhard: A városfogalom jelentéstartalma a történeti városkutatás számára. Urbs: Magyar várostörténeti évkönyv, 1. 2006. 37-50. Az ókori város (visszatekintés)
