Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)

I

CsEPREGi Zoltán f A gyulai uradalom egyházi viszonyai (1510-1530)

57

varbíró (provisor) felszentelt pap (presbiter), Vári község plébánosa, Gyulavár káplánja, a gyulai ispotály és a békési Mária-kápolna igazgatója, nagyváradi kanonok, pápai főjegyző (prothonotarius apostolicus), kanonikátusa elvesztével kárpótlásul a gyulai és a pü- lyi (kispélyi) plébániát kapja;17- budai Ferber János őrgrófi titkár és káplán (a sacris et secretis) Békés mezőváros plébánosa,18 akiről pontosan tudni, hogy évekig meg sem fordult itt, csak a javadalmat húzta;19- nem közvetlenül Gyulával kapcsolatos adat, de jellemző, hogy István folti plébános, vajdahunyadi káplán (sacellanus, capellanus, presbyter) várnagyi tisztet is kapott (1530-1534).20

Az uradalomhoz tartozó legtöbb egyház kegyúri jogaival az őrgróf rendelkezett, így nem okozott számára gondot ezek javadalmait hivatalnokainak juttatni. Ugyan az említett gyulai és vajdahunyadi várnagyok nem távozhattak messzire egyházi hivataluktól, így adva volt legalább a jelenlét, a stabilitas loci, mégsem hihető, hogy egyéb elfoglaltságuk közepette személyesen gondoskodtak volna ezekről, pedig a fent felsoroltak közül legalább ők ketten voltak felszentelt papok (presbyter). Ami a titkárokat illeti, ezek vagy György őrgróf budai kancelláriáján, vagy sokat utazó uruk kíséretében tartózkodtak, így jó esetben helyetteseik révén látták el plébániájukat. Lehet, hogy voltak köztük hívei a reformációnak, plébániájuk népe azonban ebből mit sem tapasztalhatott. A fenti jelenség arra figyelmeztet, hogy óvakodjunk messzemenő következtetéseket levonni olyan személyek plébánosi működéséből, akik nevük mellett a deák (literatus) címet viselik, azaz jogban járatos hivatalnoknak hirdetik magukat21 (az imént felsoroltak mind ilyenek).

Ferber 1524-től volt Brandenburgi György titkára és káplánja. Rendszerint ura budai rezidenciáján tartózkodott vagy kisebb kiküldetésekben járt el, tehát az ő személye sem a békési reformáció szempontjából érdekes. Valószínű, hogy az őrgróf olyan embert alkalmazott e kettős bizalmi állásban, aki osztotta vagy legalábbis tolerálta az ő ekkor már elkötelezet17 Pozsony, 1523. november 21. DL 38078; BL 1044:10; BL 1128:4; BL 1226:12, 22, 29; BL 1242:2. Közlések, regeszták: Veress, i. m. 82-83. 109. sz. dokumentum, 109.129. sz. dokumentum; 123. 140. sz. dokumentum, 141. 159. sz. dokumentum, 148-149. 170. sz. dokumentum.

18 DL 38085 (Buda, 1524. szeptember 25.), közli: Bunyitay Vince-Rapaics Raymund-Kará- csonyi János (szerk.): Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából, I. Bp„ 1902. (a továbbiakban ETE, I.) 154. (nr. 258.); regeszta: Veress, i. m. 83. 110. sz. dokumentum.

19 DL 38085; BL 1127:4, közli: Pataki, i. m. 199. (nr. 64.); BL 1226:12-13, vö. Veress, i. m. 109. 129. sz. dokumentum.

20 BL 1127:62, közli: Pataki, i. m. 232. (nr. 80.); BL 1043:8-9, közli: Pataki, i. m. 242-246. (nr. 91-92.); ETE, I. 285. (nr. 277.)

21 L. Georgius litteratus capellanus Warasdiensis: GStA PK, Brandenburg-Preußisches Hausarchiv (a továbbiakban: BPH) Rep. 41,4. E 1:4. Vö. DL 38094.