Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Kenyeres István: A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében
44 VÁROS, URADALOM, VÁR A táblázat adatai jól szemléltetik, hogy a vajdahunyadi nagybirtok - amely önmagában is nagyobbb volt az összes szlavóniai birtoknál - esetében milyen bevételi forrásoknak volt döntő szerepük. A legfontosabb a rendkívüli taksa, valamint a hadiadó, amely együttesen a három vizsgált évben 20-40%-ot tett ki. A hadiadó esetében hozzá kell tennünk, hogy abban mind a banderiális urak birtokain beszedett hadakozó pénz (pecunia exercitualis), mind pedig a királyi dika is szerepel (önmagában is 14—34%).15 Az őrgróf birtokain ugyanis, amint az alábbiakból is kiderül, magának szedethette be mindkét adónemet, de nem minden évben történt ez így, és példának okáért a fenti vizsgált három évben egyedül 1521-ben szedték be mindkét adófajtát, ez magyarázza az ez évi nagyobb hadiadó bevételt. Speciális jövedelem volt az aranybeváltás, amelyet a hunyadi uradalom birtokosai a királyi kegy révén már a 15. századtól élveztek,16 ez 20-30%-ot tett ki. A földesúri jogon befolyt jövedelmek közül az elvben legfontosabb cenzus összege lényegében állandóságot mutat (560-580 forint), aránya 17-22%. A többi klasszikus földesúri jövedelem és haszonvétel csak 1518-ban jelentős viszonylag, szerepe lényegesen visz- szaesik, a helyét az egyre meghatározóbb másik helyi speciális bevétel, a vasércfeldolgozás vette át, amelynek a bevételekben kimutatható hányada 5-ről 15-17%-ra emelkedik. Látható, hogy az agrárföldrajzilag kedvezőtlen fekvésű Vajdahunyad egy speciális jövedelemszerkezetű uradalom, ahol két helyi bevétel, az aranybeváltás és a vasércfeldolgozás a jelentős, de ezek szerepét is felülmúlja a földesúr által beszedett hadiadó és rendkívüli taksa. Mivel Vajdahunyad esetében rendelkezünk más évekből is erre vonatkozóan adattal, érdemes megvizsgálni e két (helyesebben három) adónem szerepét:17 15 A fogalmakra és a rendszerre 1. Kubinyi, 2000. i. m. 401-407.; Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történeti vázlata. Századok, 1994. 2. sz. 290-291. Vajda- hunyadon a királyi dika a ’taxa regia secundum constitucionem huius regni’, ’dica regia’, ’königs anschnit’, míg egyszer, 1521-ben ’dica waywodalis’, a hadakozó pénz a ’pecunia exercitualis és ’raißgelt’ [értsd: Reisgeld], míg a rendkívüli taksa a ’taxa extraordinaria’ és ’meins gnedigen herrn anschnitt’ alakokban fordul elő. Pataki, 1973. i. m. 2-48. 16 Pataki József: A vajdahunyadi váruradalom a XVI. század első évtizedeiben. Erdélyt Múzeum, 1992. 1-4. füzet 98. (A továbbiakban: Pataki, 1992.) 17 A forrásokat 1.: Pataki, 1973. i. m. 2-4., 12-16., 25., 27-28., 42-43. A több éves periódusokat magába foglaló számadások esetében, ahol lehetett, kiszámoltam az éves bevételt és ehhez viszonyítottam a vizsgált adónemeket.
