Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Kenyeres István: A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében

Kenyeres István J A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében

37

vencióját (conventio) és rendeletét (ordo).3 Ugyan a rendelkezés vegyesen tartalmaz előírást a vár várnagyai (castellani) és udvarbírója (provisor curiae) számára, mégis jól elkülöníthetők az udvarbíró feladatai és az uradalom gazdaságirányítási szervezete. A rendeletből kitűnik, hogy a várbirtok élén - a korszakban jellemző módon - két várnagy és egy udvarbíró állt. Az udvarbírónak valamennyi jövedelemről, legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak, számadást kellett vezetnie. Minden kifizetésnél nyugtát kellett kérnie és azt a számadásához mellékelnie. Az udvarbíró feladata volt a majorságok felügyeletén túl azok „megreformálása” is, növelnie kellett az uradalmi földművelést, a majorságba borjút, ökröt kellett vennie és felneveltetnie, hogy azokból az úrnak haszna származzon. Az udvarbírónak felügyelnie kellett az erdőkre is. A földesúr előírta, hogy mindig legyen egy évre elegendő élelem a várban. A bíráskodást az uradalom falvai felett a várnagyok gyakorolták, mivel ők kapták az egy forintig terjedő bírságokat, míg az e felettieket az udvarbíró szedte be a földesúr számára. Az uradalom területi igazgatását az officiálisok végezték, akiket ispánoknak hívtak (officiales seu ispani possessionum). Igencsak érdekes az a tervezett újítás, amelynek révén az eddigi írnok (notarius) helyére, aki az udvarbírótól kapta fizetését, ezentúl egy olyan személyt állítanak, aki a földesúrnak esküszik fel közvetlenül, és tőle is kapja majd a fizetését és ezentúl németországi mintára ellenőrnek (Gegenschreiber) fogják nevezni.4 Tehát Gyulán a 16. század elején német mintára jelenik meg az uradalmi ellenőr funkciója, amelyet egészen kivételesnek tekinthetünk, hiszen más birtokokon Mohács előtt nem található ellenőr.5 Gyulát azonban sok szempontból is kivételnek kell tekintenünk, hiszen a külföldi földesúr németországi, főként brandenburgi mintát kívánt átültetni magyarországi birtokára.

Úgy tűnik, az őrgróf még ugyanebben az évben a szlavóniai birtokai gazdálkodását is meg kívánta reformálni. Brandenburgi György ugyanis a gyulaihoz hasonló alaposságú instrukciót bocsátott ki a szlavóniai birtokok részére 1520 szeptemberében.6 Érdemes az eddig publikálatlan forrás főbb pontjait ismertetni.

3 „Conventio et ordo imposterum tenendus pro castellanis et provisore curiae huius castri Gywla.” Gyula, 1520. május 11. Veress Endre: Gyula város oklevéltára 1313-1800. Bp., 1938. 77-79. 104. sz. dokumentum.

4 „Item. Quod notarius de hinc, qui antea habuit salarium a provisore curiae, deinceps a domino Ill[ustrissi]mo saliarium suum exspectet, et sit juratus domino Ill[ustrissi]mo, sicut sonsuetum est in Germania: Gegenschreiber.” Uo. 79.

5 Talán Mária királyné magyaróvári uradalmán fordulhatott elő még ellenőr Mohács előtt. L. Kenyeres, i. m. 230-233.

6 Pozsony, 1520. szeptember 16. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban DF) 267672. Itt köszönöm meg Csepregi Zoltánnak, hogy felhívta erre a forrásra a figyelmemet.