Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
24 VÁROS, URADALOM, VÁR Mielőtt Gyula kiváltságait és azok minőségét számba vennék, előrebocsátjuk, hogy az Alföldön mások mellett mint királyi földesúri várost tekintjük Temesvárt, Váradot és Csanádot mint püspöki várost, valamint Debrecent mint sajátos földesúri várost, mellettük Szatmárnémetit és Gyulát tartjuk e kategóriába tartozónak, a régió széléről pedig Egert és Miskolcot. A Dunántúlról mások mellett az uradalmi központokat, Kőszeget és Sárvárt, valamint a püspökvárost, Győrt és Veszprémet.37 A rájuk vonatkozó részletes elemzés nem tartozik jelen vizsgálódásunk körébe. Nem feledkezünk el annak megfogalmazásától, hogy fejtegetésünk a városi jogállásról szól. Nem térünk ki az egyes városok lakóinak gazdasági és szociológiai vizsgálatára, valamint térségünkben betöltött gazdasági szerepére, amelyet - hangsúlyozzuk - éppen olyan fontosnak tartunk, mint jogi helyzetüket, jogállásukat. IV. GYULA A FÖLDESÚRI VÁROS G yula városa és lakói jogállásának bemutatásához mindenekelőtt ösz- szeállítjuk a város és lakosai jogainak és kötelezettségeinek katalógusát felhasználva az ismertetett városi szabadságjogok sorát. Ezt nemcsak a források, hanem számos feldolgozás teszi lehetővé. Az alábbiakban tizennégy szempontú a település elemzése, a birtokos rendi állása, a város alaprajza és a városfal, a beépítettség állapota, a lakosságszám, a lakosság társadalmi tagozódása, a városi lakosság szövetségének jellege, a központi szerep, a városi autonómia ismertetőjegyei, az autokefália (politikai önállóság), a polgárok személyes szabadságjogainak foka, az adózás, a vásár- és piactartás, a városszabadság és a gazdaság szervezettsége alapján kíséreljük megadni a választ, miért tekintjük földesúri városnak Gyulát. A várost egy alkalommal, 1405-ben nevezték civitasnak, ebből az időből származik a középkorban használt pecsétje, amelynek körirata: „S(cigillum) civium de Giula Johannis de Marathbani”, Maróthi János bán gyulai polgárainak pecsétje.38 1419-ben, majd később több alkalommal oppidumnak nevezték. Az 1496-ban kiadott privilégiumlevelében Corvin János libera oppidumnak, szabad mezővárosnak titulálta.39 Gyula mint királyi birtok tűnt fel a forrásokban. 1387-ben Zsigmond 37 Vő. Kubinyi, 2000. i. m. 40-41. 38 Scherer Ferenc: Gyula város története, 1. A földesúri város. Gyula, 1938. 47-48. 39 Veress Endre: Gyula város oklevéltára 1313-1800. Bp„ 1938. 31-33., különösen 32. 53. sz. dokumentum. Magyar fordítása: Blazovich László: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban: Függelék. In: Uő: Város és uradalom: Tanulmányok és források Gyula XV-XVI. századi történetéből. Társszerzők Galántai Erzsébet és Schmidt József. Gyula, 2007.42-44. (Gyulai füzetek, 16.)
