Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Liska András: A gyulai vár története a régészeti ásatások tükrében
171 LISKA ANDRÁS A gyulai vár története a régészeti ásatások tükrében B ár a Gyuláról szóló modern útikönyvek közismert kijelentése, hogy „a gyulai vár Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki téglavára”, pontosításra és kiegészítésre szorul, ám régészeti szaknyelven fogalmazhatunk úgy, hogy a gyulai vár teljes egységét magában foglaló sziget a mai napig páratlan módon hozzáférhető és kutatható maradt. A gyulai téglavárat pedig a történeti Magyar Királyság alföldi területének legépebben megmaradt, legtöbb eredeti formájában bemutatható teret tartalmazó, gótikus várkastélyaként tartják számon.1 A téglavár eredetileg nem hadi szempontok szerint épült, hiszen megépítésének időpontjában, a 15. század elején Gyula nem volt határvédő település, akkoriban csaknem az ország közepén helyezkedett el. A 16. század derekán, a török közeledésének hírére fokozatosan alakították át a várat komoly hadipotenciállal bíró végvárrá. Ekkor épült a téglavárat körülölelő palánkerődítés, amely a természetes sziget teljes területét elfoglalja, és külső-, illetve belső várra tagolja az erődítési rendszert. A téglavár körül a végvári időkben, a 16. századra egy olyan, több védelmi vonalból álló erődítési rendszer épült ki, amelynek ma csak a központi épülete, a téglavár látható (í. kép). A 1 Feld István: A gyulai vár a középkorban. Die Burg Gyula im Mittelalter. In: Kollár Tibor (szerk.): A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000. 257. (A továbbiakban: Feld, 2000.) 1. KÉP A gyulai vár napjainkban (Incze László felvétele)
