Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
Blazovich László f Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 17 A 12. században született tartományi békék formálisan hasonlítottak a városi békéhez, azonban kisebb hatásfokkal rendelkeztek és kevésbé mutattak előre a jövő felé, mint a városi béke, amelynek alapját a polgárok esküszövetsége képezte.23 kora és késő középkori jobbágy a 19. századi jobbágyfelszabadításig a kevés területen meglévő paraszti szabadságtól eltekintve nem volt szabad, függő viszonyban élt, ami azt jelentette, hogy születésénél fogva az egyes területeknek megfelelően tarka kötöttségi, adó- és szolgáltatási viszonyok között élt, amely egyrészt személyekhez, másrészt az általa művelt földhöz kötődtek, ami személyi és dologi függést jelentett, amely ahhoz a településhez, faluhoz kötötte, amelyben született és élt. Szemben a szállóigével, hogy a városi levegő szabaddá tesz, mondhatjuk: a vidéki levegő szolgává, függővé tett az illető korban. A városi polgárok számára adott új lehetőségek, az egyéni egzisztenciák kiépítésének biztosítása hozzájárult a városok felvirágzásához a 12. században. Mivel az úr a továbbiakban nem szólt bele a párválasztás, az örökösödés ügyeibe, lehetőség nyílott, elsősorban kereskedelmi tevékenységgel, vagyon gyűjtésére és arra, hogy a megszerzett tőkét az örökhagyó az utódokra hagyja hátra, és ezzel jó létfeltételeket, valamint társadalmi felemelkedést biztosítson számukra. Amikor a városlakók személyi függősége megszűnt, szabadon választhatták meg lakóhelyüket, és lehetőségük nyílt áruikkal távolabbi piacok felkeresésére. Ezekkel az előjogokkal a korábbi időben csak a királyi szolgálatban álló kereskedők vékony rétege rendelkezett. Később azonban a kevésbé vagyonos városi lakosság is megszabadult a földesúri kötöttségektől, és ez a szabadság a városi jog része lett. A városlakót megkülönböztette a jobbágytól és a nemestől, továbbá a gazdasági tevékenységének és létformájának alapja lett. Biztosította a városon belül a társadalmi mobilitást, és magának a középkori városnak a gazdasági erejét és lendületét. A városi szabadságot kettős értelemben foghatjuk fel. Egyrészt jelenti egy-egy városnak mint jogi személynek alkotmányjogi állását, amely más és más tartalmat hordozott az egyes városok számára, másrészt jelentette a polgárok szabadságát. A középkor sajátos viszonyainak megfelelően a nagy és kis városok polgárainak szabadsága tarka képet mutatott, más volt az egyes városokban a polgárok által elért szabadság foka.24 23 Planitz, Hans: Die deutsche Stadt im Mittelalter. Graz-Köln, 1954. 102-118., 118-122.; Dilcher, Gerhard: Bürgerrecht und Stadtverfassung im europäischen Mittelalter. Köln- Weimar-Wien, 1996. 71-73., 99-101. (a továbbiakban Dilcher, 1996.) 24 Dilcher, 1996. i. m. 101-104. A városi szabadság
