Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Oross András: A gyulai vár és környezete a 17-18. században
Oross András f A gyulai vár és környezete a 17-18. században 161 Sajnos a várral kapcsolatos információt nem közölnek és a lajstromkönyvi bejegyzéshez csatlakozó iratok sem maradtak fenn. A nagy karriert befutó, gazdag Harruckern idején kezdődött meg az egykori huszárvár területének igazi tereprendezése és alakult át a korábban védelmi funkciókat ellátó várterület uradalmi központtá. Az 1722. évi Leopold Franz Rosenfeld-féle térképen már látszik egy emeletes épület, amelyik a huszárvár nyugati oldalán emelkedett. A külső vár bejárata változatlanul azon a helyen volt, ahol a török időkben: a huszárvár északnyugati oldalán. A földbástyák és a falszakaszok előtt továbbra is vizesárok húzódott, az árok és a várfal között látható még egy partszakasz (rézsű), igaz már cölöpsor nélkül. A török ágyúdomb a huszárvár délnyugati részén még mindig állt. Az egykori vizesárkot, amely a külső vár és a huszárvár között feküdt, itt már csak egy kis, zárt tóként ábrázolta. Ennek betemetése és helyén házak építése - a kastély előtti tér uradalmi célokra történt felhasználásával párhuzamosan - az 1720-1730- as években történhetett. Az 1740-es években a kastély nyugati oldalán megkezdődött a kert kialakítása, amely együtt járt az egykori huszárvár nyugati falszakaszainak „újrahasznosításával”. A kastély építkezéseivel kapcsolatban folyamatos volt a „tereprendezés” az egykori huszárvár nyugati oldalán. Eltűnt az ágyúdomb és a kisebb házak, helyükön a kastély egybefüggő, megnagyobbított épülettömbje magasodott. Valószínűleg ekkor építették meg azt a fahidat, amely a kastélyból vezetett a Körös-ágon keresztül a kastélyparkba, nagyjából ott, ahol a vár bejárata a 16. század közepén volt. 1754- ben lebontották a huszárvár közepén álló minaretet és a hozzá csatlakozó dzsámit, amely akkoriban uradalmi tiszttartói lakásként funkcionált. Megkezdődött a régi huszárvári házak - különösen a belső vár felé eső oldalon - eltüntetése. A téglavár falaihoz továbbra is uradalmi épületek csatlakoztak. 1795-ben és 1801-ben is tűzvész pusztította nemcsak Gyula városát, de az ekkor már a Wenckheim család tulajdonában lévő kastélyt is. A súlyos károk lehetőséget adtak a további átépítésre, környezetrendezésre. Az 1801-1803 közötti átépítés során szüntetették meg az egykori kaputorony alatti bejáratot és azt északabbra, a téglavárhoz közelebb (a mai helyére) helyezték át, ahol egyíves kőhidat építettek a Körösön át (lásd a mai kőhíd melletti kapusházon lévő emléktáblát). 1812 körül pedig véglegesen elbontották a Szigeterőd nyugati földbástyáit és a megmaradt falszakaszokat.46 Feltehetően az 1857 körüli Körös-szabályozással párhuzamosan temették be az egykori Szigeterőd körüli vizesárkot.47 46 Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most történeti és statistikai vázlatokban. Gyula, 1858. 118., illetve 214. 4/ A 19. századi térképek közül a kataszteri felmérésekhez tartozó ábrázolásokon kívül érdemes kiemelni: Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL BéML) XV. 1. a. Békés megyei térképgyűjtemény (a továbbiakban XV. 1. a.) 37.; MNL BéML XV. 1. a. 121.; MNL OL S 12. Térképtár, Helytartótanácsi térképek Div. XIII. No. 335.
