Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
I Blazovich László J Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 15 a Rajnától számít. Első szakaszként a kezdetektől 1150-ig terjedően az ún. anyavárosok kialakulásának az idejét vette, azon városokat, amelyek a városok alaptípusait képezték, amelyek mintát adtak az újabb városok gazdasági, jogi életének és más vonatkozásainak a megszervezéséhez. 1150-től 1250-ig tartott a nagy alapított városok kialakulásának ideje, amelyeket az anyavárosok példáját követve hoztak létre, és általában alapítólevéllel rendelkeztek. A harmadik szakasz 1250-től 1350-ig a kisvárosok keletkezésének az időszaka volt, míg az 1350-től 1450-ig terjedő időt a törpevárosok (Minderstädte, Zwergstädte) kialakulása etapjának tartotta. 1450-től 1800-ig pedig szerinte a városok létrejöttének nagy apályával kell számolnunk, utána pedig már más társadalmi, gazdasági körülmények között nagy fellendülés következett be. Stoob az általa közép-európainak tartott városokat lakosságuk alapján az alábbi módon osztályozta: törpe városnak tekinti a 800-as lélek- szám alattiakat, kisvárosnak a 800 és 4000 közöttieket, középvárosnak a 4000 és 10000 lakost számlálókat, a 10000 felettieket pedig nagyvárosoknak tartja.21 A különböző városurakat sajátos rétegek - vazallusok, miniszteriálisok, jobbágyok - szolgálták, akik nem képeztek velük szemben területi közösségeket, az úr „famíliájához” tartoztak, nem képezték részét a városlakók községének (kommuna, Gemeinde), jóllehet a városban laktak. Az egyes városok kialakulásának számos formája ismeretes, azonban mindegyikben döntő jelentősége volt a község kialakulásának. A község a középkori város sajátos szülötte. Nem találhatjuk meg az ókorban, jóllehet annak városi jogi emlékei fennmaradtak az itáliai városokban, és mintegy beépültek a középkori városok jogéletébe, a szervezeti szabályozásba. Az itáliai városok ilyen módon összekötő kapcsot jelentettek az ókori és középkori városok között, azonban a fennmaradt formák az utóbbi épületében teljesen új szerepet és jelentőséget kaptak. A városi község kialakulásának folyamatában az alapító oklevél a város urának és a lakosoknak az érdekérvényesítése és megegyezése nyomán született meg. Benne és a városi jogban a piacjog és a kereskedő jog összeolvadt. Az előbbi helyi jog volt, amely az egyes városokat tekintve számos különbséget, árnyalatot hordozott. Mindezekhez járultak még a korábbi időszakból származó, ám időközben változó jogintézmények. A városi jog kialakulása azonban nem pusztán jogi folyamatként játszódott le, ott húzódott mögötte az a társadalmi mozgás, amely során a jobbágyok egy része a városokba költözött, és ezért bizonytalan jogállással rendelkezett. Hatást gyakorolt rá a béke és a szabadság utáni vágy vezette mozgalom, továbbá befolyásolták az egyházi reformmozgalmak és az eretnekség körüli viták, továbbá az invesztitúra harc, amelyek jelentős 21 Stoob, Heinz: Stadformen und städtisches Leben im späten Mittelalter. In: Die Stadt. Köln-Graz, 1979. 159.
