Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
I Bagi Zoltán Péter f Gyula visszafoglalása, 1694-1695 133 kívánnak támaszkodni, ahová egyrészt muníciót szállítanának, valamint hátukat Gyula biztosítaná a Várad elleni előrenyomulás idején”.10 Ez azonban ugyanúgy csak feltevés volt, mint amit Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf említ az 1691. október 28-i jelentésében. Az ellenség „[...] Gyula alatt táborozik, s néhány portyától eltekintve nem hiszem, hogy valamit is megkísérelne. Gyula alatt különben is szedett-vedett népség, tatárok, rebellis hajdúk táboroznak”.11 Emellett szükség esetén az őrség befogadta és ellátta a környéken portyázó csapatokat. Egy 1688 februárjában készített tudósítás beszámolt arról, hogy Thököly megtépázott serege a gróf Donat Johann Heißler von Heitersheim vezérőrnagy vezette telegdi rajtaütés után Gyulára menekült, ahol kénytelen volt sebesültjeit hátrahagyni.12 A váradi őrség kapitulációját követően azonban a gyulai vár már, mint Temesvár elővédje, valamint Erdély végleges pacifikálásának a kulcsa jelenik meg a forrásokban. Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf 1692. október 22-én javaslatot tett az Udvari Haditanácsnak a rendelkezésre álló császári-királyi ezredek felhasználására. Ebben a következőket fogalmazta meg: „Az odaérkezők [Lippához küldött csapatok] így Lippa mellett a Maros mellékén fekvő Jenőt, valamint a Körösök közé épült Gyulát is, amely minden erdélyi tervben súlyosan esik számításba, elfoglalhatják és megszállhatják, így a közvetlen kapcsolat [gróf Frederico] Veterani tábornok Erdélyt védő csapataival létrejöhetne végre. Gyula elfoglalását ezért kulcskérdésnek látom.”13 A magyarországi főparancsnok véleményével nem volt egyedül, mások is támogatták. Heißler (ekkor már) lovassági tábornok egy, az Udvari Haditanácshoz 1693 januárjában benyújtott javaslatában úgy fogalmazott, hogy „[...] a három vár: Gyula, Jenő és Temesvár elfoglalásával egész Felső-Magyarországot és Erdélyt ellenőrzése alá vehetné a Császári Felség”.14 A Szegeden 1696 szeptemberében meghalt főtiszt az utóbb említett vár elfoglalását is csak úgy tartotta lehetségesnek, ha előbb a gyulai őrséget bírják megadásra. Állásfoglalását Velence bécsi követe, Carlo Ruzzini egy 1693. október 4-én kelt jelentésében még a dó- zsénak is megküldte. Eszerint „[...] Heißler tábornok véleménye szerint Temesvár ostromát nem lehetséges sikerrel vívni, ha Gyula-Jenő-Arad és környéke nincs a császári seregek ellenőrzése alatt”.15 Az ő korábbi javaslatában megfogalmazottak köszöntek vissza a vár átadásáról 1695. február 2-án Bécsből küldött haditudósításban is. „Gyula várával nagy terület felett nyertek ellenőrzési lehetőséget [a császári-királyi csapatok], mind Erdély felé, mind pedig Felső-Magyarország felé; a fősereg biztonságos 10 Szita, 1995. i. m. 106. 11 ÖStA KA Alte Feldakten (a továbbiakban AFA) 1691/7/11.; Szita, 1995. i. m. 88. 12 Szita, 1995. i. m. 62. 13 Szita, 1995. i. m. 151. 14 Mercurii Relation, 1693. Num. 5. 31. Januar; Szita, 1995. i. m. 160. 15 Szita, 1995. i. m. 156.