Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
I BAGI ZOLTÁN PÉTER Gyula visszafoglalása, 1694-1695* 129 T hököly Imre 1694. október 22-én a következőket jegyezte le naplójába: „[...] az élés nem lite miatt elveszettnek kell gondolni Gyulát, mert e télen sem subsistálhat [maradhat fenn], nem hogy a jövő campaniáig [hadjáratig]”.1 A kuruc fejedelem pontosan tudta, hogy a gyulai oszmán őrség immáron 1693 márciusa óta nem kapott jelentősebb mennyiségű utánpótlást. A gyulai pasa azon terve pedig, hogy a környéken portyáz- va szerzik be a szükséges javakat, kudarcra volt ítélve. A császári-királyi hadvezetés ugyanis a Marostól egészen a Sebes- és a Hármas-Körösig az ott élőket egyszerűen elüldözte vagy áttelepítette. Az elmenekült lakosság zöme Debrecen, Nagybajom és Mezőtúr vidékére került, de akadtak olyan családok is, akik Tokaj környékére vándoroltak. Ez pedig az őrség számára azt jelentette, hogy nagy távolságokból kellett volna beszerezni az élelmiszereket: vágóállatot, lisztet, takarmányt. A gabonaszállításra felszólított alföldi nagy mezővárosok (Nagykőrös, Cegléd, Mezőtúr és Dévaványa) parasztpolgárai azonban már 1693-ban egyszerűen megtagadták Ahmed bin Ali gyulai kádi erre vonatkozó parancsát. így a gyorsan fogyó élelmiszerkészletek miatt mind a katonák, mind pedig családtagjaik nélkülözni voltak kénytelenek, amire az sem jelentett megoldást, hogy megpróbálták a harcra nem foghatókat Temesvárra kimenekíteni.2 1694 decemberének elején a gyulaiak helyzete kilátástalanná vált. Mehmed pasa a janicsár agát és hatvan katonát segítségért Temesvárra küldött. A csapat nagy részét azonban a Maros partját őrző császári-királyi katonaság elfogta. A * Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy az eddig feltárt és a még ismeretlen források segítségével új nézőpontokból mutassam be Gyula történetének 1687 és 1695 közötti eseményeit. Reményeim szerint munkámmal hozzájárulok a város történelmének jobb és pontosabb megismeréséhez, valamint új kutatások megkezdéséhez is. 1 Késmárki Tököly Imre naplója 1693. 1694. évekből. Az eredeti kéziratból közli: Nagy Iván. Pest, 1863. 615. (Monumenta Hungáriáé Historica) (Magyar Történelmi Emlékek: Második osztály: írók); Scherer Ferenc: Gyula város története, I. A földesúri város. Gyula, 1938. 257.; Kristó Gyula: Békés megye honfoglalástól a török világ végéig: Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 204. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 9.); Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Bp., 1985.170. 2 Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most történeti és statistikai vázlatokban. Gyula, 1858. 82-88.; Scherer, i. m. 252-256.; Szita László (szerk.): A török kiűzése a Körös-Maros közéről, 1686-1695. Gyula, 1995. 37-41. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 19.) (a továbbiakban Szita, 1995.) !
