Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
118 VÁROS, URADALOM, VÁR előtt Erdélybe ment, ahol később lugosi és karánsebesi bán lett. Talán egy róla szóló régi históriás ének felhasználásával írta meg 1807-ben kiadott verses históriáját a hódmezővásárhelyi Vörös Mihály.128 Kerecsényi megítélése szempontjából egy másik költemény, a „Szép ének a gyulai vitézekről” (Cantio de militibus pulchra) érdekes igazán, amely egy rendkívül sikeres portya emlékét örökítette meg. Szövege a Kuun-kódexben maradt ránk, amelybe 1621-ben jegyezte le Nagy Miklós (valószínűleg sárpataki udvarbíró).129 Meghaladottnak tekinthető az a megközelítés, amely a Cantiót a gyulai valóságot tükröző, adatszerűén megbízható történeti forrásnak tekinti.130 Már régóta hangsúlyozzák, hogy sokban eltér a megtörtént eseményekről lehetőleg pontosan tudósító, krónikás históriás énektől. „Több ízben az az érzésünk, mintha az ének már keresztül ment volna a szájhagyomány alakításán, megindult volna azon az úton, mely a históriás énekből balladát varázsol” - írta Horváth János.131 Népköltészeti formulákra mutatott rá, Varjas Béla pedig már különféle formulák egész sorát tárta fel a műben. Legutolsó, részletes tanulmányában leszögezte, hogy „egyedülálló hírnöke egy XVI. századi énekes költői műfajnak, melynek már jóformán alig van köze a krónikás modorú históriás énekhez”.132 Ennek ellentmond meggyőződése, amely szerint a szerző hihetőleg Gyulán szolgált katonaként és részese, szemtanúja volt az előadott történetnek. A legújabb értékelés szerint az ének a régi magyar orális epika legkorábbi lejegyzett emléke. Az oralitásban élő és terjedő, alakuló szöveg került be később az írásbeliségbe, nem pedig fordítva.133 Különösen Jankovits László tanulmányából jól látható, hogy az orális költészet vagy énekkultúra jellemzői, szabályai, eszközei és sémái nagy128 Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában. Sajtó alá rend., jegyz. Szentmártoni Szabó Géza. Gyula, 2005. 51-55. (Gyulai Füzetek, 15.). Szintén ő utal arra, hogy létezett egy „Gyula veszedelme” című históriás ének. (Vö. még: Szentmártoni Szabó Géza: Vég-Gyula várának 1566-os ostroma ponyván. Bárka, 2016. 4. sz. 86-89.) Thornyról van arckép, de valószínűleg képzelet után készült. (Cennerné Wilhelmb Gizella: Widemann-metszetek után készült olajportrék. Folia Archeologica, Vili. 1956. 169-181.) Ghiczy János is Erdélyben futott be karriert, váradi főkapitány, 1585-1588-ban Erdély kormányzója lett. (Horn Ildikó: Magyar végvári tisztek karrierlehetőségei a 16. század második felében. In: Veres Gábor-Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomány és megújulás: Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében. Eger, 2008. 99-115.) 129 Régi Magyar Költők Tára, VII. Közzéteszi Szilády Áron. Bp., 1912. 175-180., 383-385. és A Kuun-kódex hasonmás kiadásban. Sajtó alá rend., előszó, jegyz. Varga Imre. Bp., 1979.1. 32-40., II. 11., 86-94., 274-276. (a továbbiakban A Kuun-kódex). 130 A kutatástörténetet és a téma irodalmát áttekinti a két legfontosabb tanulmány: Varjas Béla: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Bp., 1982. 185-219. és Jankovits László : A szóbeli kultúra és a Cantio de militibus pulchra. In: Uő: Hazugok, fecsegek, álmodozók: Tanulmányok a régi magyar költészetről. Bp., 2006. 32-54. (Régi Magyar Könyvtár Tanulmányok, 7.) 131 Horváth János: A reformáció jegyében. Bp., 1957. 220. 132 Varjas, i. m. 219. 133 MAMÜL, i. m. II. 8-9.