Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
112 VÁROS, URADALOM, VÁR járhatott volna sikerrel, ha Kerecsényi és tiszttársai eleve árulásra hajlottak volna.) Feltűnhet azonban, hogy itt nem Kerecsényit hibáztatja, sőt, nem is említi. Ez azzal magyarázható, hogy ő ekkor még nem volt Gyulán, ahová Miksa levele szerint csak június 25-én jutott be.111 Kovacsóczy úgy tudta, hogy Pertev hetvenötezer törökkel vette ostrom alá Gyulát, és a havasalföldieken kívül tizenkétezer tatár volt a parancsnoksága alá rendelve, akik az ostromnál is jelen voltak. A júliusi eseményeknél jegyzi meg, hogy Kerecsényi állt a vár élén, aki csak kapzsiságáról és kegyetlenségéről volt nevezetes, nem csoda, hogy erkölcseihez méltó vég lett a sorsa. Végül szeptember 10-e dátumánál tér ki részletesen az ostromra, de itt is Kerecsényi jellemzését folytatja. A prefektusi tisztségből - minthogy úgy vélte, mindent megengedhet magának - jogosan és jogtalanul igen nagy vagyont és gazdagságot gyűjtött össze. Bárói címet és címert nyert, hatalmas összegért megvette Nikolsburg várát.112 Néhány hónappal bukása előtt ünnepelte új házasságkötését a szlavóniai Tersaczky gróf leányával. Semmi sem hiányzott a boldog élethez, amikor a szerencséje elpártolt tőle. Bár megérezte a reá váró veszedelmet, és mindent elkövetett, mert nem volt kedve elindulnia Gyulára, mégsem menekülhetett meg a neki rendelt haláltól és szenvedéstől, amely már régóta várt rá. Tehát bűneiért (gazságáért, kegyetlenségéért) sújtotta az istenek büntetése. Esete azért is emlékezetes volt, mert ugyanazon a helyen lakolt meg, ahol magát any- nyi szörnyű bűnbe keverte. Kovacsóczy már arról is értesült, hogy Kerecsényit Belgrádba vitték, ahol - nem eléggé ismeretes, mely szégyenletes halálnemmel - kivégezték. Kerecsényi halálának a híre csak hónapokkal a vár eleste után (talán januárban) terjedhetett el. Nem meglepő, hogy Kovacsóczy utólag már nem tud részleteket az ostrom menetéről. Siratni való szerinte ennek az igen híres végvárnak az elveszte, nem Kerecsényi szomorú vége, hanem nála kiválóbb és minden dicséretet megérdemlő védői miatt, akik folytonosan harcban forgolódva a legnagyobb dicsőséget szerezték maguknak a nép körében. Különösen jelesek voltak: a nagyon derék vitéz és minden harci dicsőséggel ékes Olcsárovics Demeter, valamint Horváth Ferenc, Веке Pál, Székely Márton (de ő valószínűleg elesett már az előző évi csatározásokban), Balázsdeák Márton, Jász Lukács és 111 Veress, i. m. 421. 112 A címer ruszkai Dobó Ferenc és Kerecsényi Judit síremlékén látható a sárospataki róm. kát. plébániatemplomban. (Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek. Bp„ 1983. 35- 40., 112-113. kép) Az id. műben közölt rekonstrukciós rajz (113. kép) annyiban hibás, hogy a címerpajzson szereplő madár (kerecsensólyom) alatt valójában nem halmocska, hanem egy korona van, amint az Kerecsényi pecsétje alapján megállapítható. A fiatal Juditot 1576 elején az idős erdélyi főúr, Hagymássy Kristóf vette el, de ő egy évre rá meghalt. Utána kötött házasságot Dobóval. 1594. dec. 24-én hunyt el. Vö.: Veress, i. m. 376., 389. és 411. és Horn Ildikó: A hatalom pillérei : A Báthory-kori hatalmi elit kezdetei. In: G. Etényi Nóra-Horn Ildikó (szerk.): Idővel paloták... : Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Bp„ 2005. 268.
