Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről

I

újonnan felkapaszkodottat, „homo novus”-t eleve utálhatta.102 Megállapítja, hogy Zala (nem Szilágy!) megyei középszerű családból származott.

Nemessége gondolkodásán, arcán, termetén meglátszott, de életmódja büszkeségét, nagyravágyását, pompakedvelését tükrözte. Felesége, Báthory Erzsébet miatt a németek nagy embernek tartották. (Második házasságkötése egy régi és neves főúri család, a Báthoryak sarjával, Pekry Lajos özvegyével valamikor 1558 előtt valóban elősegíthette társadalmi felemelkedését. Dunántúli és horvát-szlavón kapcsolatrendszere egy új, fontos elemmel gazdagodott, ráadásul ennek köszönhetően közvetítői szerepet is betölthetett a király és az erdélyi fejedelem között.) A belső tanácsosok barátságát sűrű ajándékaival igyekezett biztosítani, és így meg is előzte a legnagyobb családok sarjait, akik csak erényeikre támaszkodhattak. (Kerecsényi tehát felismerte, hogy az érvényesüléshez a bécsi udvarban kell jó kapcsolatokat kialakítani.) Forgách azt állítja, hogy a gyulai kapitányságot megvásárolta, de egyértelmű, hogy ezért a tisztségért 1560- ban már nem tolongtak. Ezután következik az a vád, amely igaz lehet: amikor Nikolsburg várát megvette, hatvanezer forint kölcsönt vett fel, és ezért kapitányi tisztében fölöttébb kapzsi módon járt el mind katonáival, mind a népekkel.103 Forgách szerint sok régi katona és főbb ember nem tűrte a kapzsiságát és jogtalankodásait, ezért még az ostrom előtt Erdélybe menekült.104 (Voltak ilyenek, akik vagy Kerecsényi, vagy a fenyegető

102 A Kerecsényi által beszedett, a váradi püspöknek járó dézsmából sem kapott meg semmit három évig. (Veress, i. m. 368. Vö.: uo. 365-366., 369., 373.)

103 Törvényes úton, de jogtalanul, erőszakosan is sok birtokot szerzett. (A Kerecsényiek birtokairól vö.: Kosutány, i. m.; Veress, i. m. 342., 346. és 393.; Scherer, i. m. 161-163. és 226.)

A zalai Kányaföldén kívül a testvéreké volt Szlavóniában Zelina és Cirkvena kisebb vára is. Kerecsényi 1563-ban a Bradách család (húgát, Zsófiát Bradách István vette el) Varasd megyei várait és birtokait is megkapta. Kerecsényi leveleiből kiderül, hogy 1553-ban az ő vára, Szokol („Zokol”) - nyilván stratégiai jelentősége miatt - Ferdinánd kezében van, aki visszaadná, ha Kerecsényi olyan főurakat találna, akik kezeskednének azért, hogy a várat a törökök sohasem foglalják el. A király nem akarja megadni érte a Kerecsényi kérte Újvárat (?), sem a német biztosok által megállapított, de túl magasnak ítélt becsértéket.

Talán ezért írja később Kerecsényi, hogy a király nyolcezer forinttal adósa. (Kerecsényi,

1906.106-109.) Szakály Ferenc szerint Kerecsényi a korszak legnagyobb harácsolói között is előkelő helyen állhatna. (Szakály, i. m. 93.)

104 1566. febr. 2-án Mágocsy Gáspár egri főkapitány arról írt Schwendinek, hogy Egerben van Olcsárovics, aki beszámolt a gyulai állapotokról. A jeles vitézek közül többen elhagyták Gyulát. Ábrahámffy István kapitány is távozott feleségével és minden vagyonával, és attól kell tartani, hogy az erdélyiekhez csatlakozik. Olcsárovics is elküldte egy emberét Eck zu Salm grófhoz, hogy engedélyét kérje, de addig is elviteti ingóságait, látván a nyilvánvaló veszélyt. Mágocsy mindezt elhallgatná Kerecsényi barátja miatt, ha a király iránti hűsége nem kötelezné az ismertetésére. (Egy hónappal előbb arról volt szó, hogy egy főember közvetítésével ki kellene békíteni őket egymással, eszerint sikerült. Vö.: Veress, i. m. 399.)

Mágocsy legsúlyosabb mondata ez után: „Meg kell vallanom azonban, hogy Kerecsényi urat és a mostani vicekapitányt, Marinics Ferencet sem szeretik mértéktelen harácsolásuk miatt, amivel a népet is kifosztották és a katonák szívét is elidegenítették.” (Károlyi, i. m.

30-31.)

Dusnoki-Draskovich József у A gyulai vár 1566. évi török ostroma 109