Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
100 VÁROS, URADALOM, VÁR ezért János Zsigmond Váradról két erdélyi urat, Bornemisza Farkast és Gyulai Mihályt küldte Gyulára. Később megjött Báthory és egy törökkel együtt bemehetett Kerecsényihez. Az is gyanúsnak minősült utóbb, hogy Kerecsényi ajándékot váltott Pertevvel. Egy órát, egy szép páncélt és más fegyverzetet küldött, viszonzásul Pertev egy damaszt (sávolyos) köntöst (kaftánt). A középkorban és a 16. században az ajándék, az adomány, a kölcsönös szolgálatok a társadalmi kapcsolatok fontos elemét képezték. Itt is azt jelképezik, hogy a korábbi gyilkos ellenségek emberi kapcsolatot létesítenek, lekötelezik egymást. A kaftán ajándékozása elterjedt szokás volt a törököknél. Ezután Kerecsényi összehívta a várvédőket, és kissé siránkozva kifejtette előttük: a végső szükségben döntött a feladás mellett, a várat nem tarthatják a hatalmas túlerő miatt, a várfalakat nem tudják a kellő gyorsasággal kijavítani, mert a katonák legyengültek vagy betegek. Előadta Pertev kedvező ígéreteit: mindnyájan szabadon elvonulhatnak (javaikat magukkal vihetik). Három előkelő túszt ad: a vidini béget (Pertev vejét), a lippai és az aradi béget, valamint még három neves törököt (egy csauszt és Pertev két testőrjét). Megmutatta a két pasa (nyilván Pertev és a temesvári pasa) hitlevelét, amelyen rajta voltak a bégek pecsétjei is. A magyarok nagy része és a németek nem akartak beleegyezni a feladásba, hivatkoztak esküjükre, arra, hogy a török ígéreteiben nem lehet megbízni, több példát soroltak (Buda, Temesvár, Erdőd), ahol a kivonulókat megtámadták. Végül Kerecsényi meggyőzte őket azzal, hogy máshol nem kaptak hasonló biztosítékokat, Pertev nem egyszerű pasa, hanem a szultán titkos belső tanácsának a vezírje. A feladásról szóló okmányt végül aláírták a magyar és német főtisztek.75 Karácsonyi és Scherer szerint augusztus 30-án írták alá a szerződést a megadásról.76 A kivonulás előtt Pertev azt kérte Kerecsényitől, hogy a janicsárok egyhavi zsoldját küldje ki a janicsárok agájának, mire ő valóban küldött négyezer tallért. Egyben arra igyekezett rábírni Pertevet, hogy a törökök húzódjanak vissza a sáncokból és a városból a kivonulás előtt. Pertev azt válaszolta, hogy nem hagyhatja ott a szultáni ágyúkat. Kerecsényi erre azt ajánlotta, hogy a sógora (mások szerint Báthory már távozott Gyuláról) vagy egy másik erdélyi megbízott, valamint további fejedelmi tanácsosok és emberek vállaljanak kezességet arra, hogy az ágyúkkal nem történik semmi baj, amit végül Pertev elfogadott.77 75 Istvánffy szerint Ghiczy és még néhányan megtagadták az aláírást. (Istvánffy, 1962. i. m. 332.) 76 Karácsonyi, i. m. 174. és Scherer, i. m. 221. Ez elfogadható, de nem biztos dátum. Mivel Istvánffynál tévesen szept. 4. a kivonulás napja és szept. 1-jén írták alá a szerződést, Karácsonyi két-két napot visszaszámol, ezért ír aug. 30-át. Istvánffy szerint Pertev négyszáz szekeret is ígért. (Istvánffy, 1962. i. m. 331.) Ez a szám soknak tűnik. 77 Kerecsényi tehát nemcsak Báthory közvetítését kérte, hanem erdélyi fejedelmi kezeseket ►
