Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Erdmann Gyula: Az embertelen kádárista megtorlás, a bűntelenek elleni bosszú példái a forradalom elfojtása után Békés megyében
Szarvasi György a háború alatt tartalékos főhadnagy volt, egy időben munkaszolgálatosokat felügyelt. Az 1945 utáni népbíróság bűntett hiányában felmentette. 1956. október 28-án választották Szarvason a forradalmi bizottság elnökévé, ő lett a nemzetőrség parancsnoka is. Minden kilengést, leszámolást meggátolt, megőrizte a közrendet. Vezette az élelmiszergyűjtést Budapest számára, közben biztosította a kommunista vezetők bántatlanságát. A visszatérő vb-elnök személyesen mondott ezért köszönetét, de 1957 januárjában Szarvasit őrizetbe vették és decemberben tíz évre ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság még fel is emelt a számos eljárási hiba, téves ténymegállapítás ellenére. Végül 15 évet kapott. A magyarázat: Szarvasi 1945 előtt főhadnagy volt, társai közt pedig akadt ügyvéd és kulák is. Végre egy osztályidegen banda - lelkesedhetett az ügyész és a bíró... Tegyük hozzá: Szarvason 1956. október végén erős volt az MSZMP és a kettős hatalom idején is dominált - a megyében unikális módon. Nehéz volt így a vádakat összekaparni, jöhetett az ávéhás módszer. Tíz gépfegyvert „rejtettek el” Szarvasi fáskamrájában, amit természetesen „megtaláltak”. A medgyesegyházi Implom Ferenc 1945 előtt kisgazda volt, kapcsolatban állt Bajcsy-Zsi- linszkyvel is. 1944 végén meggátolta a község evakuálását. Országgyűlési képviselő volt, majd 1948-tól visszavonultan élt. 1956-ban a forradalmi bizottság elnöke lett. Nem engedte letartóztatni a kommunistákat, sőt az összetartás és az idealizmus jegyében javasolta, hogy a forradalmi bizottság fele legyen kommunista. Ezt az embert egy évre ítélték 14 hónapos letartóztatás után. Dr. Adamkovics Ágoston ügyvéd 1944-ben egyszer már vezette Tótkomlóst, amikor a vezetők elmenekültek a front elől. Rendet tartott. „Hálából” 1945 után államosították a házát. 1956-ban a forradalmi tanács tagja volt. A háttérből sok mindent ő tartott kézben. Ellene volt a szovjet emlékmű lerombolásának, igaz, a tömeg indulata erősebb volt. Része volt a helyi 21 pontos forradalmi követelés megfogalmazásában. Meggátolta, hogy a tömeghez fegyver jusson. Igaz, az MSZMP megalakulását október végén gátolta, a kezdeményező kommunistákat közbiztonsági őrizetbe vették. (Ezt bízvást vehetjük a demokratizálási folyamat evidens részének.) A kommunista rendőrparancsnokot viszont megmentette a lincseléstől. Elbocsátottak néhány kommunista vezetőt, de a fizetésüket folyósították. A vb-elnöknő házának lerombolását megakadályozta. A visszatérő kommunista vezetők hálás köszönetét mondtak Adamkovicsnak a rend és létbiztonság megőrzéséért. „Természetesen” hamarosan letartóztatták. A hatvan év feletti embernek súlyos fizikai bántalmazásokat kellett elszenvednie. A falubeliek viszont szolidárisán segítették a családját. Két év négy hónapot kapott. Szabadulása után Budapesten portás, majd Tótkomlóson biztosítási ügynök lett. Sok bátor falubeli kötött vele biztosítást, hogy segítsen rajta és családján. A felidézett esetek csak példák, kiragadva a perek és ítéletek tömegéből. Azonban alkalmasak az általános következtetések levonására. E szerint Békés megyében (is) valóban a rend forradalma zajlott. A tömegek, tüntetők és választott forradalmi vezetőik megmaradtak embernek, nem engedték eluralkodni a bosszú szellemét. A szovjet tankok segítségével helyükre visszakerült kommunista vezetők azonban semmit sem tanultak, nem gyakoroltak önkritikát, sutba dobták a hálát a nemegyszer az ő életüket mentőkkel szemben és véres bosszút álltak. Ugyanis önérzetük és önbizalmuk, önnön pótolhatatlanságukba vetett hamis hitük kapott nagy pofont azzal, hogy a forradalom alatt a helyükbe lépők a lakosság támogatásával zökkenőmentesen és békésen vitték a települések ügyeit. Ezt „meg kellett torolni”... 85
