Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Erdmann Gyula: Az embertelen kádárista megtorlás, a bűntelenek elleni bosszú példái a forradalom elfojtása után Békés megyében
többé. 1976-os nyugdíjazásakor derült ki, hogy az ítélete előtti 16 év munkaviszonyát nem számítják be; erre rendelet volt öt éven túli börtönviseltek esetén. Nádházi János 1956-ban 35 éves volt. 1945-1948 közt szociáldemokrata titkár, Gyulán járási vezetőként működött. 1948-ban nem vették át az MDP-be a pártegyesítéskor, mert „jobboldali elhajlónak” minősítették. 1956. október 27-én nyolc-tízezres tüntető tömegből kerítették elő s kérték: beszéljen. Rögtönzött beszéde felemelő volt. Összefogásra és békességre buzdított, a függetlenség, a demokrácia, a Vörös Hadsereg távozása mellett érvelt. A Rákosi-diktatúra tömegméretű embertelenségei után is kiállt a bosszú ellen, s kérte: Gyulán egy pofon se csattanjon el. A zúgó, zajongó tömeg a beszéd végére elcsendesedett. Sokan könnyeztek. Ő lett a városi forradalmi bizottság elnöke; a nép követte intézkedéseit, mert hitele volt és sugárzó embersége. Nyolc-tíz tanácsi dolgozót elküldték, egy ügyészt is, három rendőrt leszereltek, másik négy kommunista vezetőt saját érdekükben közbiztonsági őrizetbe tettek. Ez bőven belefért a rend forradalmába, sőt kellett hozzá. Budapestet sok teherautónyi élelmiszerrel segítették. A bukás után, november 11-én tanácsi vb-ülésen Enyedi G. Sándor előkerült tanácselnök köszönetét mondott Nádházinak a forradalom alatt békében és rendben tartott városért. Nádházi - mivel csak rá hallgattak a tömegek - vb-alelnök lett, de ténylegesen ő vezetett 1957. január közepéig. November 12-én összevont munkástanácsi ülésen Nádházi - a forradalmi bizottságok tanácsadó szervvé degradálása után - a munkástanácsok feladataként jelölte meg az üzemek vezetését. Ekkor is kiállt elvei és a forradalom mellett. A magyar munkás - üzente Kádáréknak - nem akar fasizmust, de kommunista diktatúrát se. November 20-án Békéscsaba és Gyula forradalmi bizottságai és tanácsai közös 12 pontot fogalmaztak meg (szabad választást, függetlenséget, semlegességet, szabadságjogokat, sztrájkjogot; a választások a kormányról is döntsenek; a Vörös Hadsereg távozzon; Apró Antalt és Kossá Istvánt távolítsák el a kormányból!). A petíció jelzi: a forradalmi bizottságok vezették a városokat a munkástanácsokkal s nem a tanács, még ha tagjai ott is voltak - névleg - a vezetésben. A petíciót a két város közös deputációval vitte Kádárhoz, de csak Dobi Istvánig jutottak, aki semmitmondóan reagált üres ígéretekkel. November 30-án Nádházi közölte a munkástanácsi döntést: üzemekben tilos MSZMP-t szervezni. December elején Nádházi elment a rendőrségre és megszavaztatta az állományt: a nép mellett állnak-e? A válasz egyértelmű, dörgő „igen” volt. December 6-án megjelent Nádházi cikke a Gyulai Hírlapban (Forradalmi tények). Ebben élesen támadta Rákosi rendszerét, amely nem volt osztálynélküli társadalom - írta -, hanem a jó elvtársak „osztálya” vált vezetővé. E napon sokezres tüntetés volt Gyulán, a budapesti példát követve. Nádházi nagy beszédben állt ki a forradalom céljai mellett. A tüntetésnek szovjet tankok megjelenése vetett véget. Ugyanezen nap délután többezres fekete kendős asszonytüntetés is volt a harcokban elesettek tiszteletére, megint csak Budapestet követve. Gyulán a szervező és szónok Sárdi Mártonné volt. December 8-án Nádháziék megakadályozták Gyulán a karhatalom (pufajkások) megszervezését. A Nagybudapesti Központi Munkástanács szovjet segítséggel történt feloszlatása, letartóztatása után Gyulán a Nádházi vezette városi központi munkástanács tiltakozásul sztrájkot rendelt el. A tiszteletre méltó küzdés után itt ért véget Nádháziék vezető szerepe. Erősödött a kádári diktatúra, a megtorlás gépezete. Nádházit 1957. február 7-én letartóztatták és hosszú procedúra után, számos hamis tanúzás, hazug vádak elfogadása után a bíróság hat évre ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság korrektebb, a minimális jogszerűséget figyelembe vevő tárgyalás után, 1958. április 13-án három évre módosított. (Több mint egyéves fogva tartás után...) 83
