Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
tartott, ahol így foglalta össze Major Ákos érdemeit: „Elnök úr sohasem tévesztette szem elől, hogy ezekben a perekben a nép mond ítéletet ellenségei felett. Nem tévesztette szem elől, hogy a megtorlásnak - a helyesen értelmezett emberiesség és igazságosság jegyében bár - de kérlelhetetlennek és gyorsnak kell lennie. Érezte és tudta és ezt minden megnyilvánulásában kifejezésre is juttatta, a népbíráskodás nem arra való, hogy jogászkodjunk, legkevésbé arra, hogy a klasszikus büntetőjogi tétel jegyében lehetőleg mindent a vádlott javára magyarázzunk. Nem feledkezett meg a biróság politikai küldetéséről, s hogy mint politikai bíróság a fél évszázaddal ezelőtt alkotott perrendi jogszabályok merev alkalmazásával nem elégíthetjük ki azt a politikai szükségszerűséget, ami ezt a bíróságot életre hívta.”45 Major Ákos utódjául Nagy Károlyt nevezték ki, akinek a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonása mellett már új kihívással is szembe kellett néznie. Rá várt az a feladat, hogy a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. törvénycikket az elvárásoknak megfelelően alkalmazza. Bajor László köszöntő beszédében intette is az új elnököt, hogy kerüljön minden felesleges formaságot és felhívta Nagy Károly figyelmét arra, hogy ezekben az ügyekben a politikai vezetés elsődleges elvárása a gyorsaság. A népbíróságok jövőbeni szerepét is felvázolta beszédében az államtitkár. Leszögezte, hogy a népbíróság a háborús és népellenes bűnösök megbüntetésével még nem fejezte be küldetését, a kormány tervei szerint bizonyos átszervezés után a sajtó és a politikai bűncselekmények elbírálása tartozna a hatáskörébe, illetve eljárna minden olyan ügyben, amely a dolgozók, a közösség érdekeit sérti. Azonban ha maguk a népbíróságok ilyen formában nem is maradnának meg, működésük mindenképpen mintaként fog szolgálni arra, hogyan kell a népi elemeket bevonni az ítélkezésbe. Nagy Károly elnöklete alatt történt meg a népbíróság szervezetének egyik fontos átalakítása is, az 1947. évi XXXIV. törvénycikk értelmében a Polgári Demokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács kiküldöttei 1948-tól már nem vettek részt az ítélkezésben. A népbíróság elnöke az 1948. január 14-i népbírói teljes ülésen méltatta a Budapesti Népbíróság hároméves teljesítményét, amelynek során a bíróság 239 halálbüntetést szabott ki, 1186 személyt ítéltek kényszermunkára, 5310 vádlottat börtönbüntetéssel sújtottak, vagyonelkobzás mellékbüntetést pedig 2179 esetben alkalmaztak.46 1949. elejétől (pontos adatot a kinevezésére nem találtam) Ölti Vilmos töltötte be a bíróság elnökének posztját, a Budapesti Népbíróság történetének utolsó elnöke pedig Jankó Péter lett, aki 1949. szeptember 7-én tette le hivatali esküjét és rá tulajdonképpen már csak a népbíróság felszámolásának feladata maradt. Az 1948-as évtől folyamatosan megszüntették a népbíróságokat, így bizonyos átszervezést kellett végrehajtani az illetékessége vonatkozásában. A 3800/1948-as igazságügy-miniszteri rendelettel felszámolták a balassagyarmati, az egri, a székesfehérvári, a szolnoki, a kalocsai, a nyíregyházi, a sátoraljaújhelyi, a soproni, a veszprémi, a zalaegerszegi, a nagykanizsai, a szekszárdi, a bajai és a gyulai népbíróságokat és a melléjük rendelt népügyészségeket. A Budapesti Népbíróság feladata lett, hogy a megszűnt balassagyarmati, egri, székesfehérvári és szolnoki népbíróság folyamatban lévő ügyeit átvegye és eljárjon azokban. A legtovább fennálló Budapesti Népbíróság 1950. január 1-jén fejezte be működését, a 4281/1949-es minisztertanácsi rendelet adott utasítást a 45 BFL XXV. 1. d. VIII. B. 7. Teljes ülési jegyzőkönyvek (1946. nov. 23.) 16 BFL XXV. 1. d. VIII. B. 23. Teljes ülési jegyzőkönyvek. 75
