Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
népbíróság a végső fórum, mivel az általa megállapított tényálláson a Népbíróságok Országos Tanácsa sem változtathat. Kiss Endre tanácselnök is próbálta meggyőzni a népbírákat, hogy bizonyos eljárási szabályokat azért mégiscsak be kell tartani az eljárás során, vagyis tényállás nélkül nincs ítélet, a tényállás megállapítása joga és kötelessége a népbirónak.34 A következőkben a népbírósági teljes ülési tanácskozások jegyzőkönyvei segítségével szeretném összefoglalni azokat az eljárásjogi problémákat, amelyeket az ítélkezésben részt vevő népbírák vetettek fel és amelyekkel kapcsolatban a népbíróság megkísérelt egységes elveket kialakítani. A háborús és népellenes bűncselekmények kapcsán tömegesen jelentkező problémát jelentett az SS-katonák ügyeinek megítélése. A népbíróság álláspontja szerint ebben az esetben három kategóriát lehetett megkülönböztetni. Az első csoportba azok tartoztak, akik önként jelentkeztek, velük szemben marasztaló ítéletet kellett hozni. A második csoportba azok tartoztak, akiket besoroztak, de azért, mert magukat német nemzetiségűeknek vallották vagy a Volksbundnak voltak a tagjai, velük kapcsolatban csak beszámítást vagy büntethetőséget kizáró okra lehetett hivatkozni. Ilyen ok lehetett a kényszer, amely kényszersorozás útján valósulhatott meg, de a bíróság szerint itt ezt nem lehetett alkalmazni, mivel senki sem hivatkozhat olyan körülményre, amelyet önmaga idézett elő, márpedig aki magát német nemzetiségűnek vallotta, ezzel a magatartásával maga idézte elő, hogy a németek besorozták. A harmadik kategóriát alkották azok, akiket szintén besoroztak, de anélkül, hogy magukat német nemzetiségűnek vallották volna, illetve volksbundisták lettek volna, így itt a népbíróság elfogadta, hogy valóban kényszer hatására cselekedtek és felmentő ítéletet hozott.35 A Hunyadi páncéloshadosztály állományába tartozó honvédek esetén a honvédelmi miniszter leirata alapján a népbíróság háborús bűncselekménynek minősítette a páncéloshadosztály szervezésében való részvételt és a parancsnoki beosztást. A legénységi állományúak esetében a vádhatóságnak kellett bizonyítania az önként jelentkezés tényét, míg a katonaállományúaknál a vádlottaknak kellett igazolniuk a kényszerből történt áthelyezést.36 Az 1946. évi VII. törvénycikkel kapcsolatban is felmerültek problémák a népbíróság jogalkalmazási gyakorlatában.37 Gyakran előforduló eset volt, amikor izgató tartalmú leveleket találtak a gyanúsítottaknál a házkutatás során, amelyeket a gyanúsított fel sem bontott. Ebben az esetben a népbíróság állásfoglalása szerint már megvalósult az izgatás bűncselekményének kísérlete. Vitás kérdésként merült fel, hogy a rendőrség a demokratikus államrend alapintézménye-e és így a törvény értelmében fokozottabb védelemben kell-e részesíteni. A bíróság úgy látta, hogy alapintézmény csak az lehet, ami a demokratikus államberendezkedést a nem demokratikus 34 A vita a kérdés kapcsán egyre inkább kiéleződött. Schiff Rezső kommunista népbíró kijelentette: „Én azonban azt a felfogást vallom, mint népbíró, hogy ha egyszer megállapítottam, hogy a vádlott egy csavargó, akkor is elítélem, ha szoros értelemben vett tényállás nem állapítható meg. Számomra a köztársaság érdeke az irányadó, s ha úgy találom, hogy azt az embert nem lehet rászabadítani a köztársaságra, akkor elítélem. Beismerem, hogy elfogult vagyok, de éppen ezért vagyok politikai bíró.” Salgó Ernő csatlakozott Schiff Rezső véleményéhez: „Mi politikai bírák nem lehetünk teljesen tárgyilagosak. Azt kell lemérnünk minden egyes ügyben, hogy a vádlott alkalmas-e arra, hogy a demokráciában elhelyezkedjék, ha úgy találjuk, hogy nem, akkor módot kell találni elítélésére az esetben is, ha egyik § sem alkalmazható cselekményére.” 35 BFL XXV. 1. d. Vili. B. 34. Teljes ülési jegyzőkönyvek. 36 BFL XXV. 1. d. A Budapesti Népbíróság elnöki iratai. 37 BFL XXV. 1. d. Vili. B. 18. Teljes ülési jegyzőkönyvek. 72
