Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Források, kútfők, töredékek - Nagy Mihály Zoltán: Az államvédelem célkeresztjében

mozikaravánok nem akadályozták meg a fiatalokat abban, hogy tömegesen bérmálkozzanak.2 A püspök 1956. és 1957. évi bérmakörútja az egész gyulafehérvári egyházmegye területén, de leginkább Székelyföldön nem csak mint vallási cselekmény kapott értelmet: az 1956 őszi magyarországi forradalom után a hatalom ezeket az egyházi szertartásokat már veszélyes „rend- szerellenes” tömegrendezvényeknek minősítette. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége - felmérve a székelyföldi pártszervezet gyengeségét - 1957 júniusában levelet intézett a Magyar Autonóm Tartomány összes pártszervezetéhez és tagjához, amelyben rávüágítottak Márton Áronnak az „állami és társadalmi renddel szemben” kifejtett „ellenséges tevékenységére”.3 Az alapszervezeti népgyűlések nyilvános bíróságokká alakultak át, és a Márton Áron magatartását elítélő felszólalók a következő kérdéseket intézték a jelenlévőkhöz: „miért nem kap méltó büntetést a püspök? Miért helyezték szabadlábra, holott a börtönben lenne a helye?”4 Márton Áron számára egyértelművé vált, hogy a pártállam a fenti intézkedésekkel megpróbálta elszigetelni őt híveitől, kompromittálni az erdélyi magyarság előtt, miközben egyre reménytelenebbé vált a Szentszékkel való kapcsolatfelvétel is. A püspökre minden oldalról óriási nyomás nehezedett. Az Egyházügyi Hivatal központi szerveitől havonta érkező magas rangú tisztviselők megpróbálták rávenni az állammal való kollaborálásra. Döntéseit felelősségteljesen kellett meghoznia, mert a romániai katolikus egyház egyetlen szabadlábon lévő püspökeként a román pártállami vezetés továbbra is vele akart tárgyalni a katolikus egyház és az állam viszonyának rendezéséről. Ebben az Apostoli Szentszék is magára hagyta, mert a XII. Piuszhoz 1955. augusztus 3-án intézett levelében kért különleges felhatalmazást nem kapta meg.5 A székeskáptalan tagjaira sem támaszkodhatott, és kevés bizalmi embert tudhatott magáénak az egyházmegyei főhatóság munkatársai, a teológia és kántoriskola tanárai között. E helyzet tarthatatlanságát ő maga fogalmazta meg hűséges püspöki titkárával, Huber Józseffel folytatott 1958. január 11-ei beszélgetése során: „Már egy párszor az orrom alá dörgölték, hogy hát papokat fognak le. Mintha miattam fognák le. Hát akkor is, amikor minden kívánságukat teljesítették, akkor is fogtak le papokat. Magyarországon is csomóra fogtak le papokat. Hát mit csináljon az ember ezekkel a csirkefogókkal? Nem csinálhat semmit, mivel támasz nélkül vagyunk”6 [A szerző kiemelése.]

2 Márton Áron 1957. évi székelyföldi bérmakörútjáról a Román Munkáspárt Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottsága tájékoztatókat készített a központi pártvezetőség számára. Ezeket közli: Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság (1956-1959). Szerk.: Bottoni, Stefano-László Márton-Lázok Klára-Novák Csaba Zoltán. Csíkszereda, 2006. 255-257., 264-269. p. (a továbbiakban Bottoni-László-Lázok-Novák, 2006.), valamint Bottoni, Stefano: Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960). Csíkszereda, 2008. 316-321. p.

3 A pártpropaganda fokozása érdekében a levelet egy közel 30 oldalas brosúrában is közreadták. A levél kivonatos változatát közli: Történeti kényszerpályák - kisebbségi reálpolitikák. II. Dokumentumok a romániai magyarság kisebbségi történetének tanulmányozásához, 1944-1989. Szerk.: Vincze Gábor. Csíkszereda, 2003. 215-217. p.

4 Bottoni-László-Lázok-Novák, 2006.269. p.

5 Az iratot közli: Márton Áron: Egyházi belső ügyek. Összeáll, és jegyzetekkel elf: Marton József. Csíkszereda, 2016. 198-199. p. (Márton Áron hagyatéka, 14.). Márton Áron és a román állami vezetők 1955. évi tárgyalásairól, valamint az Apostoli Szentszék reagálásáról bővebben lásd Seres Attila: „A legreakciósabb egyházi vezető.” Román állami egyházügyi vezetők precepciói Márton Áronról a hruscsovi érában. In: Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről. Szerk.: Bodó Márta-Lázár Csilla-Lövétei Lázár László. Bp.-Kolozsvár, 2013.89-100., különösen 104-105. p„ valamint Nagy Mihály Zoltán: Kényszerpálya vagy megfelelési kényszer? Márton Áron válasza az állami egyházpolitika kihívásaira az ötvenes évek második felében. In: Episcopus, Archiabbas Benedictinus, Historicus Ecclesiae. Tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Szerk.: Somorjai Ádám OSB-Zombori István. Bp„ 2016.531-537. p.

6 ACNSAS, FI 261991, vol. 126.72. f.

54