Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Források, kútfők, töredékek - Gecsényi Lajos: "Hétköznapi beszámoló" Jugoszlávia végnapjairól

Ma reggel azután a lapok első oldalon lehozták az általam annyit idézett plakátszöveget. Közlik a zágrábi német városparancsnok első felhívását is a közrend és a közbiztonság megóvásáról. Aki ez ellen vét, a hatalmas német Wehrmacht tagjai ellen követ el merényletet és német haditörvényszék elé kerül. A hadparancs a rendkívül szigorú intézkedéseket azzal indokolja, hogy a hadműveletek még teljes erővel folyamatban vannak.

Űjságolvasás közben eszembe jutott az éjjeli telefonbeszélgetés minden részlete. Bárdossy azt kívánta, hogy azonnal, tehát még a folyó hadműveletek közben utazzak Budapestre. A feleségem és a tisztviselőim azt tanácsolják várjak inkább néhány napig. Végre jött a budapesti hírek ideje. A rádió többször megismétli a kormányzó éjjel készült hadparancsát. Jugoszlávia tehát részekre bomlott és mivel így többet nem létezik kormányzó utasítja a honvédséget, hogy vonuljon be a Bácskába és a Muraközbe. A kormányzói nyilatkozat egyben elismeri a tegnap „kikiáltott” önálló Horvátországot és ideiglenes államfőjét Kvaternik „tábornokot”. A napi parancs ismételt beolvasása után, amint az már ilyenkor szokás, pattanó indulókat játszik, mintegy érzékeltetvén, hogy a magyar honvédek máris bevonulóban vannak a volt magyar Délvidékre. El tudom képzelni, hogy Budapesten és az országban lelkesedés és öröm van, de tudom azt is, mennyien vannak, akik szkepszissel és nagy aggodalommal veszik tudomásul az újabb területgyarapodást. Nem volt felnőtt, romlatlan eszű és szívű magyar ember, aki nem kívánta volna a két háború között, hogy vegyék revízió alá a trianoni kapzsi és képtelen határokat. De ennek békében kellett volna történnie, kölcsönös belátás, kölcsönös engedmények alapján. Akkor tiszta öröm lett volna minden magyar járás, megye, minden elszakított magyar család visszatérése. Nem úgy, ahogy Erdély egy részét kaptuk vissza, Göring gazdasági érdekei szerint megvont határral, vagy azelőtt a Felvidékből egy darabot a pozsonyi hídfő nélkül, mert az a németeknek kellett, és főleg nem a tengely kegyéből, egy európai katasztrófa árán! Nem mint most a Délvidéket, német tankok segítségével, ki tudja mekkora „hálá’-kötelezettséggel, bele kényszerítve minket a német kutyaszorítóba, a náci gazságba, Hitler végzetes hóbortjaiba. A budapesti indulók hallatára kétségbe esem. Ezek ördögi gyászindulók. Megyek mégis Budapestre, referálok, hogy miért égettem el a chiffre-könyveket és kieszközlöm, hogy helyezzenek el innen. Nem maradok, nem maradhatok német megszállott területen, nem bírom az emberek gyötrelmét látni és nem akarom az új állam alakulásának groteszk ünnepségeit végig ülni és azokon a magyar kormányt képviselni.

52