Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Források, kútfők, töredékek - Gecsényi Lajos: "Hétköznapi beszámoló" Jugoszlávia végnapjairól

mennyi időre internálják, főleg mert április 2-án nem tett eleget Hitler meghívásának. Pavelictől is tarthat, aki Maceket halálos ellenségének tekinti. A titkos usztasa röpiratok már hónapok óta szerb kollaboránsnak szidalmazzák azért, mert az egyre erősödő német nyomás hónapjaiban Macek a jugoszláviai egység mellett foglalt állást. Azt Pavelicék nem veszik tekintetbe, hogy Macek a jugoszláv egységen belül is megteremtette a horvát különállást és hogy magasabb politikai koncepcióból nem volt szeparatista, mert el akarta kerülni, hogy a kis, önmagában gyenge Horvátország egy nagyhatalomak kerüljön a gyámsága alá, vagy egyenesen annak a védelme alatt alakuljon meg, amint azt Pavelicék éppen most készítik elő.

Április 10. Reggel még senki sem tudta, hogy „történelmi” napra ébredtünk. Az ágyú és puskalövéseket egyre is egyre közelebbről hallani, mégse hiszem, hogy a németek már estére elérjék a várost. Az utca képe ma is normális, talán az üzletek zsúfoltabbak a rendesnél. Akinek pénze van vásárol, vagy mert fél, hogy elértéktelenedik, vagy hogy nem lesz áru, ha bejönnek a németek és nagyban kezdenek „beszerezni”. Délután éppen a Jelacic téren vágtam át, amikor hirtelen nagy kiáltozással megtört az utca nyugalma: négy sáros német tank gurult az utca közepére. Az emberek egy része fülsiketítő „Zivio” és „Hoch”, meg „Heil” kiáltásokkal üdvözlik a német előőrsöket, van, aki beszalad a közeli virágüzletbe és virágokat szór a tankokra. A másik rész, a tömeg zöme áll némán a járdán és a megdermedt arcokról könnyű leolvasni, mit gondolnak. Jugoszláviát is elérte a szatellita-ország sorsa. Megkondult az emberi szabadság, az emberi jogok és így az élet igazi szépségének és értékének a halálharangja. Bevonult a fékevesztett terror, megkezdődnek a zsidó- és szerbüldözések, a Gestapo belenyúl az emberek magánéletébe, kezdődik a besúgás, a feladás, az árulás jutalmazása, a bujkálás és a bujdosás az „új rend” elől a tulajdon édes hazában. Szemben velem látom, amint ismerősök találkoznak és némán kezet fognak, mint akiket közös gyász ért. Félig megfordulok a saját tengelyem körül és megértem, hogy gondolatban Magyarország felé fordultam, a saját országom sorsán töprengve. Ezek a német csapatok, melyek hadüzenet nélkül, orvul megtámadták Jugoszláviát, részben magyar területen át jutottakéi ide, a zágrábi Jelacic térre. Akarva nem akarva engedték át, de ki méri majd fel a szándékokat és ki lesz a bíró...

Faképnél hagytam a német tankokat és elindultam az angol főkonzul lakása felé. Vagy tíz percig állok az ajtó előtt és csengetek. A lakásban semmi nesz. Végre a szomszédból előjön egy asszony és közli, hogy az angol főkonzul másfél órával ezelőtt bőröndjeivel együtt autón eltávozott. Ez lehet jó hír, de lehet rossz is. Rossz, ha a gyors tempóban előre vágtató gépesített német oszlopok az autója elé kerülnek. Annyi bizonyos, hogy Zágrábból még ki tudott jutni. Ez a jó. Sietve megyek Stuart alkonzul lakására. Szép fiatal felesége már vagy egy hónapja elutazott londoni parancsra a többi angol diplomata asszonnyal együtt és jelenleg Afrikában van. Stuartot odahaza találtam. Lázasan csomagolt, rajta kívül senki sem volt a lakásban. Szinte kiabálva kérdeztem, nem tudja, hogy a németek bevonultak Zágrábba? tűnjön el azonnal, míg nem késő! A házból is bárki feljelentheti. Hiába pereltem vele nem jött ki a nyugalmából. Remek, mondja, hogy megérte itt a németek bevonulását, legalább érdekesebb lesz a jelentése. Az alkonzult a horvátok reakciója érdekli és kisült, hogy még fényképeket is készített a bevonulásról, miközben németül éltette az első tankosokat! A filmet óvatosan becsomagolta és átadta nekem azzal a kéréssel, jutassam el az amerikai főkonzul útján Londonba. Ő maga hamis német útlevéllel holnap reggel akar indulni. Még ő nyugtat meg engem, hogy nem lesz

50