Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Gecsényi Lajos: "Hétköznapi beszámoló" Jugoszlávia végnapjairól
Gecsényi Lajos „Hétköznapi beszámoló” Jugoszlávia végnapjairól Bartók László zágrábi főkonzul naplójából (1941) A hazai közvéleményben a második világháború közép-európai történéseinek kevéssé emlegetett fejezetei közé tartoznak a náci Harmadik Birodalom terjeszkedése következtében a szomszédságunkban létrejött fasiszta bábállamok, a fozef Tiso vezette Szlovák Köztársaság és az Ante Pavelic irányította Független Horvát Állam. Az utóbbi a hitleri Németországgal szembeforduló Jugoszlávia ellen elkövetett agresszió nyomán - a hosszú időre visszatekintő horvát függetlenségi törekvések vélt kiteljesedéseként - alakult a németek és a fasiszta Olaszország hathatós támogatásával.1 Kikiáltása szolgáltatta az ürügyet a magyar kormány számára ahhoz, hogy Jugoszlávia megszűnésére hivatkozva 1941. április 12-én elindíthassa a csapatait a Délvidék visszafoglalására. Ezekről a vészterhes napokról szólnak az egykori zágrábi magyar konzul feljegyzései. Bartók László több mint két évtizedes külföldi diplomáciai szolgálattal a háta mögött 1939- től Magyarország zágrábi főkonzulátusának vezetőjeként tevékenykedett a horvát fővárosban. Megjárta a prágai és belgrádi konzulátusokat, megszervezte és irányította a pozsonyi konzulátust 1927-1935 között, mígnem 1935 decemberében a Nemzetek Szövetsége genfi központjában működő magyar delegációhoz helyezték át követségi tanácsosi rangban, Velics László követ helyettesének. Innen került a Horvát Bánság megalakulását követően Zágrábba Ullein-Reviczky Antal utódaként, az ottani konzulátus élére. Beosztását az 1940-ben főkonzulátussá történt átalakulást követően is megőrizte. A Független Horvát Állam fennállása idején Marosy Ferenc követ mellett első beosztottként működött 1944-ig, amikor lemondott posztjáról és Svájcba emigrált. A demokratikus magyar kormány 1945-ben több más diplomatával együtt hazahívta és rövid minisztériumi működés után immár követi rangban Bécsbe küldte a magyar politikai képviselet, majd követség élére. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után 1947. június 10-én elhagyta állomáshelyét és ismét emigrációba vonult. 1949 márciusában számos külföldre távozott magyar diplomatával együtt megfosztották az állampolgárságától. Svájcban, majd Uruguayban, végül az Amerikai Egyesült Államokban élt 1962-ben bekövetkezett haláláig. Tevékenyen részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájában. Nagy valószínűséggel a negyvenes évek végén véglegesítette zágrábi naplójegyzeteit, írt hozzájuk előszót és bevezetőt. Az 1941. január 3.-1941. * 7 1 Horvátország történetének legújabb átfogó, magyar nyelvű feldolgozása: Sokcsevits Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig. Bp., 2011. A Független Horvát Állam létrejöttéről és Magyarország ebben játszott szerepéről: Uő: A Független Horvát Állam és Magyarország 1941-ben. A diplomáciai elismerés. In: Világtörténet, (1997. ősz-tél) 61-65. p. 41
